A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi parasztok rejtési tudomány

Erre szalma, majd 50—60 cm vastag föld került. Reggel a munkájuknak nyoma sem látszott, vígan szánthattak fölötte. Soha semmi baja sem esett benne a gabonának. Könnyen megtalálták a vermet. A tanya közelében állt egy magányos körtefa, ettől délre 150 lépésre volt a verem szája. Holdvilágnál bontották föl. A födőt fölvették és egy rövid létrán lementek. Vödörrel egy jó félzsáknyi gabonát mertek, ennyivel könynyebb volt följönni. Végeztével visszatették a födőt és hányták rá földet. A friss

4 nyom sohaseu tűnt föl: nem voltak fitetős szomszédaik. Egy másik gazda mindig a gabonásvermére rakatta a szalmakazlat. Arra vigyázott, hogy a kazal el ne fogyjon a verem fölül. Cséplésre elfogyott, de mindig legalább egy kocsira való szalma takarta a vermet. Ezt a gazda csépléskor eligazította és arra rakatta az új kazlat. Rakás előtt félrehívta a kazalrakót és megmondta neki, hogy a kazal vége alatt verem van, azért úgy kezdje meg a kazlat, hogy a szalmahordók ne menjenek rá, nehogy a dobogástól észrevegyék, hogy a lábuk alatt verem van. A második világháborúban egy Csárpateleki-dülőben lakó parasztnak volt egy 100 literes boroshodrója, melynek az egyik végét kiütötte. Aztán a kocsiszínben ásott egy gödröt, melynek fenekébe szalmát terített és a hordót üresen beleállította. A hordó oldalához is rakott szalmát. A szalmát és a földet rétegesen rakta, mégpedig úgy, hogy a szalmát mindig földdel szorította a hordó oldalához. A hordót teleöntötte búzával és mángorlóval jól összetömködte, majd papírral lefödte és a tetejét rátette. Szalmát terített rá és arra földet hányt. A végén ráhúzták a vetőgépet és „minden fenét" dobtak oda. Mindezt nappal csinálták, mert fás volt a tanyájuk. Másutt, Monoron pedig a szérűskertben éjszaka egy nagy gödröt ástak. A fenekére ők is szalmát hintettek. Beleállították a bádog fürdőkádat s egy vashordót. A kádat búzával, a hordót árpával töltötték meg. A búza tetejére ruhákat terítettek s néhány fazék szilvalekvárt helyeztek. A vermet deszkával lerakták, szalmát terítettek rá, földdel befödték, végül a tetejét szalmatörmelékkel beszórták. Néha vályogkazlat raktak a tetejére. A rekvirálók sohasem gondoltak arra, hogy ott keressék. Amikor néhány hónap múlva felbontották, a lekvár nem volt penészes, pedig amelyek nem voltak elásva, megpenészedtek. Egy mellékhelyiség elrekesztésével nyert rejtekhelyen is biztonságban volt a búza. Az első világháború alatt egy Szikháti tanyán cséplés előtt a kocsiszínt egy vékony vályogfallal elrekesztették, de előtte egy nagy ládát állítottak bele. Az így nyert kis helyiséget lepadlásolták, a mennyezeten egy akkora nyílást hagytak, hogy egy ember átférjen rajta. A lejáratra egy deszkafödot helyeztek, és a falat kívül-belül besározták, s végül bemeszelték. A rejtekhelyen nem volt létra, mert a nyíláson leereszkedve a láda szélére álltak. Csépléskor a tartalék búzát ide dugták el, de ha cséplés előtt egy ágyás búzát elrúgottak, az is ide került. A ládát kosárral töltötték meg, majd a végén a lejáró födelét lesározták. A kocsiszín külső részét pedig tyúkólnak használták, ülőkét és fészket raktak bele. A tyúkszarban nem szívesen topogtak a rekvirálók: benéztek és mentek tovább. A Vásárhelyi-pusztán a Ficsér-lénián (a Ficsérdűló'n) egy tanyában a kémény a padlás szintjétől kezdve kitágult : húsfüstölő volt. Ezt vékony vályogfallal „elréggették" és azt egy kis deszkaajtóval látták el. 3—4 zsák búza fért bele. A második világháborúban használták. A ládában tárolt búza elrejtésének sokféle módja volt : Egy bónumi parasztnak volt egy használt, de jó állapotban levő ládája, amelyet a sz'écskás sarkába süllyesztett. Előtte egy használt viaszkosvászonnal, alkalmasint asztalterítővel terítettek le, hogy fölfogja a nedvességet. A láda tetejét még kátránypapírral is lefödték. Máskor a gödör és a láda közét polyvával töltötték ki, majd földet hánytak rá és jól megtaposták. Végül nagyobb mennyiségű polyvát raktak rá. Mindezeket nappal is csinálhatták. Másutt pedig a kamrában egy gödröt ástak, és abba egy ládát tettek, s teleöntötték 188