A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig
és a falak aljának kibetonozását, de még így is egyes üzemekben a kövér baromfit egy félig nyitott, színszerű épületben vágták és kopasztották. (16. sz. kép.) A munkatermek sötétek voltak, a kicsi ablakokon kevés fény jutott be. (17. sz. kép.) A kopasztótermeket nem fűtötték s a hideg helyiségek csak az emberek és a baromfiak testétói melegedtek fel. Késő ősszel és télen reggelre a kopasztóasszonyok padjait belepte a dér. Ilyenkor sokat fáztak az asszonyok. A kopasztáskor az elsőtollat maguk alá rakosgatták, majd lábukat is tollal takarták be, hogy ne fázzanak. Napközben a toll annyira felszaporodott, hogy szinte féllábszárig tollban jártak, s lábukkal a tollat a pad alá rugdosták. (18. sz. kép.) A vágók elébe egész műszak alatt hordták a vágásra szánt állatokat. Ezeknek az ürüléke, valamint a belezessél együtt járó kellemetlen szag a régi alacsony kopasztó termeket megtöltötte, azért itt mindig rossz volt, sűrű volt a levegő. Munkaruhát és védőruhát a munkások nem kaptak. Saját ruhájukban dolgoztak, még a zsákkötényt is otthonról hozták, melyet kopott zsákokból varrtak össze. (19. sz. kép.) A vágók kötényei vérrel átivódtak, s hozzájuk ragadt a sok toll. Sokszor még az alatta levő ruhák is véresek lettek s a meleg időben bűzlöttek a bomlásnak indult vértől. A kopasztók régi rossz ruháikban dolgoztak. Fejkendőjét mindenki használta és szorosan a fejéhez kötötte, hogy a tyúktetű ne másszon a haja közé. Ugyanis a száraz kopasztás során a baromfi testéről a tetvek az emberre is átmásztak, s mindig fölfelé, a haj felé igyekeztek. Sok tetű a gallér alatt bújt meg, amelyik meg a nyakra ért, az viszketést okozott, ezért munkaközben a kopasztóknak a vakaródzás, a nyak söprése megszokott és beidegzett mozdulat volt. A dörzsöléstől sok asszonynak a nyaka kisebesedett. |. Meleg időben a megkopasztott baromfi könnyen fülledt és romlott, ezért a feldolgozó üzemekben a hűtés mindig fontos feladatnak számított. A múlt század 80-as évei előtt csak a késő őszi és a téli hónapokban vágtak, amikor a hideg idő már meg17. kép. Vágók és kopasztók 1942-ben. 17. Bild: Schlächter und Rupfer, 1942. 177