A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

Országos állomány (1000 db) Az előző évhez képest % Orosháza (db) Az előző évhez képest 1938. 5224 — 12 592 — 1939. 5808 11,1% 18 728 48% 1940. 4614 —20,6% 11616 —38% 1941. 4518 — 2,1% 9 417 —19% 1942. 6126 35,6% 15 644 66% 1943. 5105 —16,7% 7 822 —50% 1944. 5396 5,8% 8,184 4,6% Az 1939. évi 48%-os többletet a száj- és körömfájás miatt életbe léptetett zárlat okozta. Ezen túl 1949-ben rossz kukorica termés volt, így 1940 februárjában 7000 darabbal kevesebb sertést találtak. A változások feleró'sítésének az okait már érintettük: száj- és körömfájás, az 1939. évi rossz kukoricatermés, belvíz miatt a kukorica vetésterülete csökkent, gyenge termés, ami takarmányhiányt okozott. 1941-ben a belső fogyasztást korlátozó intézkedések a jó kukoricaterméssel párosulva nagy létszámnövekedést okoztak, ezt azonban nem tudták felhizlalni. (A községi vágóhídon 1821 malacot vágtak le, korábban semmit.) így az összmennyiség súlyát tekintve romlás kezdődött. Ennek következménye: nem volt elég érett a hús, a levágott sertésekből kevesebb zsírt tudtak nyerni. 1942 őszén és 1943 elején nagy volumenű kiszállítások történtek, amelyek 1943 nyár végéig tartottak. Az állomány minőségét tekintve 1942—43-ban, amikor országosan a húsfajták számaránya 30% körül mozgott, Orosházán meghaladta az 50%-ot, sőt 1941-ben 63,78% volt. Ez szintén tudatos, hosszútávú tenyésztői munka eredménye volt. A gazdalátogatásokról készült riportokból tudjuk, hogy több gazdag paraszt tanyáján fajtatiszta állományok voltak a hússertések különböző válfajaiból. Az egy hízót hizlalók viszont a fehér hússertés és a mangalica keresztezését kedvelték.

142 Ha a kocák számát vizsgáljuk. Orosházán is követi a sertésállomány egészének a változását 1943-ig. Korábban 5,3—8% között mozgott, 1943-ban 12% fölé emelkedett. A kocák számán belül a hússertés fajtájúak számaránya 40% fölött volt. Figyelembe véve tehát a hússertés fajtájú kocák magasabb fialási számát, az orosházi kocaállomány is képes volt ugyanannyi, ha nem több malac fialására viszonylagosan, mint 1944-ben az összsertésállomány 16,7 %-át kitevő 509 ezer koca. Ha a sertés és a szarvasmarha szerepét összevetjük, azt tapasztaljuk, hogy a sertések száma a szarvasmarhának rovására növekedett. Ez a sertés gyorsabb rotációja és jobb hasznosíthatósága miatt történt. Különösen felmérhető a Jurcsek-rendszer hatása az árviszonyokra ennek megfelelően: az anyakocák árai 1943 tavaszán megduplázódtak. A választási malacok és az anyakocák árai szinkronban mozogtak : 4—5 pár választási malacért 1 anyakocát. Áruk 1939. és 1944. nyara között tizenötszörösére emelkedett. (12—16 P-ről 170 P-re, illetve 50—100 P-ről 800—1600 P-re). Ez megfelel a fejenkénti bankjegyforgalom emelkedésének.

143 Egyetlen más mezőgazdasági terméknek sem növekedett ilyen mértékben az ára, de ipari terméknek sem. 1940 végéig kb. 10 személy és vállalat hizlalt 10-nél több sertést egyszerre. Ezután a magánszemélyek a takarmányhiány miatt csökkentik a hízók mennyiségét. 139