A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)
jól volt gépesítve. A kakasszéki Zselenszky uradalom munkaerőszükségletét részint helyből, részint Rákóczi-telepről oldotta meg. 1942-ben Heves megyéből hozattak 30 főt. Azonos területen a Geist uradalom foglalkoztatott több cselédet: 1940-ben 70-t, akiknek évi keresetük 1377 P volt a természetbeliekkel együtt. Kakasszéken csak 31 fő éves szegődményes volt (évi 920 P) és 26 fő hónapos (évi 780 P) A lakásviszonyok is Kiscsákón voltak jobbak. 66 A vidékre elszerződéssel végig találkozunk a háború alatt. Dolgoztak orosháziak Sárkeresztúron (Fejér vm.), Bácsalmáson, Püspökpusztán (Baranya vm.) Csorváson, Nagymágocson, Zoltántéren (Csongrád vm.) a Helvéciái szőlőtelepen, Willmannszáláson (Somogy vm.), Székelyhídon (Bihar vm.), Mátészalkán (Bács vm.), Csesztvén (Nógrád vm.), Novákpusztán (Tolna vm.), Bodajkon (Fejér vm.) Az utóbbi helyre 120 munkás szerződött a járás területéről. A tótkomlósi Füredi Pál volt a bandagazda. 1941. augusztus elején utaztak el az őszi betakarítási munkákra. A tulajdonos, Grünfeld Sándor azonban sorozatosan becsapta őket, és miután hiába panaszkodtak, november elején szerződést bontottak és hazajöttek. Itthon a panaszukat Bakos főszolgabíró elutasította: nem ő az illetékes. így panaszukkal a móri főszolgabíróhoz fordultak, aki nekik adott igazat, és 2359 P megfizetésre kötelezte Grünfeld S. földbirtokost. 67 A vidékre történő elszerződés korlátozását két intézkedés jelentette. Az egyik a jegyrendszer teljes kiterjesztéséből következett: a vidékre elszerződöttek nem követelhettek munkaadójuktól élelmet. így arra kényszerültek, hogy ott is a fejadagjukat fogyasszák, amit korábban félre tudtak tenni. 68 A másik egy főispáni rendelet volt 1943. augusztusában : más vármegyékbe csak a Békés vm-i Gazdasági Felügyelőség engedélyével lehetett szerződni. 69 Tekintve, hogy többségükben más vármegyékbe szerződtek el, ez a főispáni rendelet — amely a Békés vm-i birtokosok olcsó munkaerőszükségletét kívánta biztosítani — korlátozást jelentett. 1944 márciusában kubikosokat toboroztak „Acsoborgó"-ra erődítési munkákra. Ezután már minden toborzás a katonai szervezeteken keresztül történt. Pl. 1944. szeptember elején a 661. sz. Munkavezető Törzsparancsnokság munkásigénybevételt rendelt el és a községhez intézett parancsában 1500 (!) fő beidézését parancsolta. 70 Nincs nyoma annak, hogy a község mennyiben tett eleget a parancsnak. 1944 szeptember 25—26-án még kubikus munkára toboroztak polgári személyek, de ez teljesen eredménytelen maradt. 71 A Tótkomlóson 25-én megjelent szovjet felderítő harckocsinak nagy híre támadt, senki sem akart akkor már a családjától elszakadni ! Németországba történt munkavállalás. Békés megye területéről 1938-ban 1600 mezőgazdasági munkás dolgozott Németországban. Orosházáról ekkor 44-en dolgoztak kinn. 72 Mint az alispáni jelentés megállapította, a munkásokat két dolog vonzotta : az év egyik felére állandó, biztos kereset ; a másik : az iparcikkek alacsonyabb árszínvonala. Itthon is keresnének annyit, ha tudnának állandóan dolgozni, mondták a munkások. 73 A márkaátváltás azonban elhúzódott, még 1939. szeptemberében sem kapták meg a pénzüket. 74 Nagy volt az érdeklődés a német munka iránt, a munkások jobb szociális körülményei is kedvezően hatottak, ezért kérelmet intéztek az alispánhoz, hogy Orosházáról legalább 80 pár mehessen. 75 Az utazás kérdése március végén dőlt el: Orosházáról 50 fő mehetett. A munkások kiválasztása az itthoni szerződések megkötését elnyújtotta, és emiatt panaszkodtak a gazdák. Az 1939. évi munkavállalás nem sikerült nagyon jól. Szeptember végén már itthon voltak, ui. a sok lengyel hadifogoly olcsóbb munkaerő volt és a jegyrendszer miatt alig tudtak érdemlegesen vásárolni, pedig csak kevés márkát válthattak át pengőre. így azután megcsappant az érdeklődés, 76 de még 1940-ben is 400 munkás utazott ki Békés vm-ből. 77 Közülük 132
