A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)
folyása. A vizek karácsonyig szaporodtak : ismét tenger vette körül a falut, amiből a a Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat szinte semmi vizet nem vett át, egyszerűen lezáratta a zsilipet. Orosháza pedig megpróbálta kinn a földeken „szekrényezéssel" (gátak közé szorítva) a vizet a belterülettől távoltartani. 1942. január 14-én 2000 kh volt víz és jég alatt. 37 Ekkor következett az eddig mért leghidegebb időszak Orosházán : —27 C°-os hideggel ! Sok hó leesett, még a kisvasút forgalmát is megbénította. Február 7-én a főszolgabíró árvízvédelmi értekezletet tartott, de csak a helyzetet tudták felmérni, mert a víz levezetése nem rajtuk múlott. 38 Február közepén megindult az olvadás. Olyan gyorsan, hogy még a legmagasabban fekvő helyen, a Szőlőkben is átnedvesedtek a falak. Február 26-án az ármentesítő lezáratta a lefolyócsatorna zsilipjét, de estére a kultúrmérnökség felnyittatta. 39 Március elején megsokasodtak a kilakoltatások. Ekkor már a község környékén minden gödörbe szivattyúztak vizet, még a korábban természeti értékeiért kiméit Sóstóba is ; annyit, amennyit az befogadott. Március 5-én több helyen átszakadt a geren dási gát, így a községi védőgáton a nyomás fokozódott. 1942. március 6-án 21 h 45'-kor szirénázás riasztotta a község lakosságát. Csanádapáca felől 200 méteres résen a víz áttörte a gátat és megindult Orosháza felé. Félő volt, hogy a nagy tömegű víz mozgási energiájával elsöpri a községi védőgátat. Az éjszaka folyamán erős fagyhullám érkezett, segítségével az áttörést sikerült lokalizálni. Amíg a község népe a pusztaföldvári határban viaskodott, a gerendási gátat több helyen átvágták és arról is megindult a község irányába a víz. Ezt is sikerült „szekrénybe" zárni. E naptól fogva katonai őrszemek is vigyáztak a gátakra. Fogatok százai hordták a földet az ideiglenes töltések megerősítésére. A községtől délre, 25—30 km-re a Kétegyháza—Mezőhegyes vasútvonal töltése jelentős vízmennyiséget tárolt a déli oldalán, Csanád vármegyében. Ez azonban átszivároghatott (vagy átengedték), mert Orosházán a víz tovább emelkedett. A fenyegetett házak megóvására főispáni rendelettel igénybe vették a magánosoknál felhalmozott 170 000 db téglát. A márciusban végig közmunkán levő összes férfi már ereje végénél tartott, amikor új veszélyről érkezett hír: Romániában átvágták az iratosi csatorna gátjait! Másnap jött a híre, hogy a szegedi csendőrök letartóztatták a békéssámsoni bírót és 2 gazdát, és a szegedi törvényszék börtönébe vitték őket. Erre azért került sor, mert a falujukat menteni akarván a vásárhelyi határba engedtek valamennyi vizet a falut fenyegető csatornából. (Ha a falut elönti, úgyis arra folyt volna !) Az ügyben a két orosházi képviselő Csizmadia András és Dr. Torkos Béla is érintve volt, mert ott voltak, és ők tanácsolták. Ezután kihirdették az árvízokozókra a statáriumot. Erős fagyok következtek, olyan vastag lett a jégtakaró, hogy az embereket is elbírta (március 15-én). A víz tovább emelkedett, a fagyos földből emelt gátak, erősítések pedig nem szilárdultak meg. Március 21-én érkezett a községbe Kállay Miklós miniszterelnök, aki „nem tudta elképzelni a helyzet súlyosságát". Rögtön megnyittatta a Vásárhely felé vezető zsilipet. A kipusztult vetések pótlására vetőmagot ígért Bácskából, ígéretet tett, hogy a kormány minden lehetőt elkövet a segítésre. 40 Látogatása után bevezették, hogy a közmunkát meg lehet váltani. Ekkor már néhol 8 m széles gát védte a községet a 2,5—3 méteres víz elöntésétől. A csanádi vizekből a vasúton túlról jövő víz március végén még további 20—30 cm-es áradást okozott. Beliczey főispán megállapítása szerint az országban Orosháza és Békéssámson határában volt legrosszabb a helyzet. „Itt még májusban is 20 000 kh lesz víz alatt" — jósolta. 41 Március 29-én reggel ismét szirénazúgás, félrevert harangok riasztották a községet. Az erős szél által felvert hullámok a gátakat szétveréssel fenyegették. Egész na126
