A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Hajdú Mihály: Orosháza XVIII. századi személynévrendszere

Mindez megerősíti azt a véleményem, hogy a XVIII. század folyamán többszörösére duzzadt lakosságszám egyrészt a belső szaporodásnak, másrészt olyan migrációnak az eredménye, amelynek részesei, a betelepülők nagy része nemcsak vallásilag, hanem etnikailag (legalábbis a névadási szokásokat tekintve) többé-kevésbé az első letelepülőkhöz hasonlók voltak, vagy nagyon gyorsan alkalmazkodtak az itteni szokásokhoz, s gyermekeiknek az Orosházán gyakori neveket adták. Az egyes nevek gyakoriságának, meglétének vagy hiányának vizsgálata sem mond ellent a föntieknek. A férfinevek között leggyakoribb János ugyan az egész magyar nyelvterületen az élen áll ebben a században, de gyakoriságával kiemelkedik itt a Mihály, György és Ferenc. Ezek közül különösen az utóbbi mutat hasonló megterhelési arányt a dunántúli, elsősorban nyugat-dunántúli területekkel. A nőnevek között az Erzsébet, de különösen az Éva igen nagy megterhelése meglepő, de figyelmet érdemel a Judit viszonylag gyakori előfordulása is. A ritkább nevek közül ebben az évszázadban Orosházára jellemzőnek tartom az Ádám, Péter, Sámuel, illetőleg az Ilona és Rozália nevet. A nőnevek kisebb szóródása arra enged következtetni, hogy a későbben betelepültek között nagyobb számmal voltak magányos férfiak, mint családosok, legalábbis nősök. Ezt igazolja a halotti anyakönyvek alapján összeállított névsorrendek számadata is: az 1105 névvel ellátott és 1744 előtt született halott közül csak 506 volt a nő, s 599 a férfi, míg az 1744 után született, illetőleg itt keresztelt 12 988 újszülött közül 6564 volt a fiú s 6424 a leány (míg az előző csoportban 19,56%-kal több a férfi, az utóbbiban csupán 2,17%-kal). A névdivat alakulása alig mutat valami változást az évszázad folyamán az orosháziak körében. A férfinevek között végig a János a leggyakoribb, s az István és a Mihály egymást váltva követi a sorban. Csupán az első időszakban ékelődik közéjük a György második leggyakoribb névként. A későbbiek folyamán azonban népszerűsége némileg csökken, de a 4—5. helyet végig megtartja, ha kisebb részesedési aránynyal is. Nagyon kicsiny fölhasználási ingadozás tapasztalható az András esetében némileg csökkenő tendenciával. Ugyanez fordítva tapasztalható a Ferencnél, amelynek gyakorisága, ha nem is nagy mértékben, de emelkedik. Az időszakok folyamán a névsorrendben valamennyivel följebb kerülő Pál részesedése az összes elnevezettből csak a század második felében növekszik némiképp a második időszakban bekövetkezett visszaeséséhez képest. A Márton népszerűsége viszont csökkent kissé. Alig változott a Péter, Ádám, Mátyás elnevezésűek arányszáma. A József viszont — az országos gyakorlatnak megfelelően — némileg népszerűbb lett a század végére. (Ez is bizonyítéka annak, hogy a névdivat alapján elnevezett jelentősebb személyek — jelen esetben a protestánsok körében joggal népszerű II. József — csak fölerősítik a divat hatását, nem az ő nevük indítja el a hullámhegy felé a név megterhelési mutatóját.) A gyakoribb férfinevek között egy sincs olyan, amely ne fordult volna elő az egész század folyamán, vagyis valamennyi időszakban. Ilyenek csak a kisebb megterhelésű, ritkább nevek között vannak. Àz előző korokhoz képest új névként tűnik föl a II. szakaszban a Benedek, Dániel, Imre, Miklós, Sándor, Éliás, Ignác, Jakab, Mózes, Sámuel, de a Sándoron és Sámuelen kívül egyik sem vált jelentősebbé ebben a században (s mint ahogyan részleges kutatásaim mutatják, később sem). A III. időszak új férfinevei: Gábor, Bálint, Demeter, Károly, Máté, Timóteus. Ezek közül a Bálint a XIX. század vége felé jellemző és gyakori név lett Orosházán. A

IV. időszakban tűnik föl az Albert, Benjámin, Ezékiel, Simon és Vince, amelyeknek egyike sem lett később sem népszerűbb. A nevek kihalása is jellemző a korra és a vidékre. Az I. időszak nevei közül nem találjuk meg később a Farkas és Zsigmond; a II. időszakból a Miklós és Ignác; a 103