A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bába Károly: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben

(a degradálódás állapota szerint különböző fajok válnak frekvensé és növelik a abundanciájukat. (Succinea oblonga, Helix pomatia, Aegopinella minor, vagy a Hygromia kovácsi) A természeteshez közel álló erdőkben a nedvesség igény szerint csoportosított csigacsoportok megoszlási aránya olyan, hogy az egy, illetve három csigacsoport mindig másfélszeresen vagy többszösen nagyobb a többi csigacsoportok részvételi arányánál. A szárazodással a csigacsoportok aránya megváltozik (4. ábra). A kultúr- és degradált erdőkre jellemző, hogy csak a 2. vagy 3. csigacsoport van képviselve. Az arány itt igen változatos, de egyik csoport sem múlja felül többszörösen a másikat. A degradált és telepített erdőkben főleg a 3. és 4. csigacsoport fajai a ferkvensek-dominánsok. A Crisicum ligeterdei malakológiailag elszegényedett területek, az intenzív mezőgazdasági termelés, erdőterület csökkenés erdőművelés, valamint a víz lecsapolások miatt. A magas nedvességkedvelő fajok nagy része Románia területén került elő. Táj- és természetvédelemre kijelülhető erdei közül a Doboz—Sebesfoki erdők vannak többé-kevésbé az eredetit megközelítő állapotban. Ezen erdőterület malakofaunájának fenntartásához, illetve a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet csigafaunájának fenntartásához fontos lenne a víz lecsapolások (csotarnázás) előtti talajvíz állapot visszaállítása. A talajnedvesség biztosításához üde-félnedves szinten zsilipelhető víztározók látszanának legalkalmasabbnak. Doboz—Sebesfok esetében a Fekete-Körös holtágai erre különösen alkalmasnak látszanak. IRODALOM Bába K. (1974): Különböző állapotú csévharaszti tölgyesek puhatestűinek mennyiségi viszonyai. Abstracta Bot. Budapest II., 72—76. Bába K. (1975): Erdők állapotának minősítési lehetőségei a csigák mennyiségi változásai segítségével. Juhász Gy. Tanárképző Főisk. Tud. Közi. II., 37—51. Bába, K. (1977): Die kontinentalen Scheckenbestände der Eichen-Ulmen-Eschen-Auwäldern (Fraxino pannonicae-Ulmetum pannonicum Soo), in der Ungarischem Tiefebene Malacológia, 16 (1), 51—57. Borza, A. (1962): Flóra §i vegetatia padurii Soca (Bnaloc) din Bánat Probl. de diol. Edit. Acad. R.P.R., Bucarestf, 203—295. Danszky I. (1963): VI. Nagyalföldi Erdőgazdasági Tájcsoport Országos Erdészeti Főigazgatóság. Danszky L, Rótt F. (1964): Magyarország Erdőgazdasági Tájainak erdőfelújításai, erdőtelepítési irányelvei és eljárásai. Általános irányelvek. Erdő és termőhely típus térképezés. Országos Erdészeti Főigazgatóság, Budapest. Jungbluth, /.(1975): Mol

uskenfauna der Vogelsbergen unter besonderer Berücksichtigung Biográfhischer Aspekte Biogeographica 5., 8., Dr. W. Jung. Den Haag, 1—143. Kárpáti

I. Tóth 7.(1961—1962): Die Auenwäldtypen Ungarns Acta Agronom. Acad. Sei. Hung. XI., 421—453. Kovács Gy. (1974): Békéscsaba és környéke puhatestű faunája. Állattani Közi. LXI., 1—4,. 35—41. Máthé I. (1933): A Hortobágyi Ohat erdő vegetációja. Bot. Közi. XXX., 163—184. Máthé I. (1936) : Növényszociológiai tanulmányok a Körös-vidéki liget és szikes erdőkben. Tiscia L, 1., 150—166. Újvárosi M. (1940): Növényszociológiai tanulmányok a Tisza mentén. Acta Geobot. Hung. Debrecen III. 98