A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bába Károly: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben

Az előkerült fajok 48, a Crisicum flóraterületbe tartozó erdőből 38 fajhoz tartozó 1871. csigaegyed került elő. A fajok megoszlását a flóraterülethez tartozó egyes tájegységek csigáiról az 1. táblázat szemlélteti. A Cirsicumban az Alföld egészében talált fajszám 53%-a került elő (Bába 1977.). A magas nedvességigényes árnyékkedvelő alacsony fénytűrésű fajok száma ugyancsak alacsonyabb 24%. Ezek erdőlakók. A fajok nagyrésze 76%-a messze elterjedt ubiquista. Az előkerült fajok több csoportra oszthatók, környezeti igényeik alapján. 1. csoport nedvességigényes — hygrofil — fajok: Carychium tridentatum, Cochlodina laminata, Arion cirkumscriptus, Oxyhillus draparnaudi, Limax tenellus, Limax cinereoniger, Perforatella incarnata, Perforatella vicina, Hygrómia transsylvanica, Helicigona banatica, 2. csoport félnedves — subhygroíil, a fajok 13%-a. A 12., 13., 18., 26., 27. fajok, magas nedvességigényű kissé oligotherm ubiqisták. 3. csoport üdefélnedves-mesofil-subhygrofil, a fajok 29%-a. A 2., 14., 16., 19., 20., 28., 29., 33., 34., 38. számú fajok, nedvességigényes, oligoterm igényűek. 4. csoport félszáraz — mezofil xerofil, a fajok 11%-a. Ide tartozik a 4., 17., 34., 37. közepes nedvességigényü oligotherm faj. 5. csoport félszáraz — subxerofil a fajok 13%-a tartozik ebbe a csoportba. A 3., 5., 7., 8., 9. számú alacsony nedvességigényű oligotherm csigák. 6. csoport száraz — xerofil, a fajok 5%-a sorolható ebbe a csoportba. A 6., 10. melegigényes (szárazságtűrő) fajokat foglalja magába, a 6. csoport. A fajok gyakorisági eloszlását figyelembe véve a 0—10%-ban előforduló fajok a következők, ezek akcidentálisak: (1., 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 13., 14., 15., 18., 21., 22., 23., 24., 25., 26., 27., 29., 31., 32., 35., 38). Két faj a Succinea oblonga Aegopinella minor ér el 51—60% közötti gyakoriságot. Ezeket regionális konstans fajoknak kell tekinteni a Crisicumra nézve. További négy faj 31—50%-os gyakorisággal subkonstansnak minősül. Ezek a Vitrina pellucida, Cochlicopa lubrica, Hygrómia kovácsi, és a Cepaea vindobonensis. A 10— 30%-os gyakoriságú Cochlicopa lubricella, Euomphalia strigella, Bradybaena fruticum, Nesovitrea hammonis, Vallonia costata, továbbá az Arion subfuscus, Perforatella incarnata és Helix pomatia fajok akcesszorikusak. A konstans, subkonstans elmek a mezofil-oligotherm fajok közül kerülnek ki. Ez összefüggésben van a terület nagymérvű erdőtlenségével és a meglevő erdők kultúrbehatásával. Az egyes kis tájak regionálisan konstans, illetve frekvens fajai között eltérések vannak. A Körös—Maros közi síkság frekvens fajai a Cochlicopa lubrica, Hygrómia kovácsi, Succinea oblonga. Subfrekvensek az Aegopinella minor, Vitrina pellucida. Lokális frekvens színező elemek a romániai részeken a Cochlodina laminata, Helicigona banatica. A Heves—Borsodi sík frekvens fajai a Bradybaena fruticum, Perforatella incarnata. Színező elem a P. vicina, Helix lutescens, és Hygrómia transsilvanica. A P. vicina a terület északi szegélyén éri el elterjedési határának déli részét és elterjedési területe itt érintkezik a P. incarnataéval. A Jászság frekvens faja a Vallonia pulchella. A terület erdei egy kivételével (24) szárazak. A talajvíz a lecsapolásokkal lesüllyed. A kiterméssel az erdők háborítottak. A Közép-Tisza vidéken a Taktaköz és Hortobágy erdei degradáltak. Erdőben ezek a tájak a legszegényebbek. A Bradybaena fruticum, Capaea vindobonenesis a jellemző frekvens elemei. Lokálisan, melegkedvelő és szárazságtűrő fajok is fellépnek mint a Granaria frumentum, Vallonia costata. 89