A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)
Kovács Gyula: Békés megye Molluska-faunájának alapvetése
munkatársa, akit családi szálai is idekötnek. Feldolgozott adatait volt szives rendelkezésemre bocsátani, amit ezen a helyen is köszönök. A legutóbbi évtized elejétől dr. Bába Károly főiskolai adjunktus barátom és kollegám végez a nyári terepgyakor^ latok keretében jelentős tevékenységet a Békés megyei erdőségek malakocönológiai viszonyainak feltárásában. Kutatásainak eredményét szintén ebben a kötetben ismerteti. 1975-től dr. Domokos Tamás barátom és kutatótársam folytat tanulmányokat a Planorbidae család fajainak héjmorfológián alapuló variációstatisztikai vizsgálatában, ezzel kapcsolatosan a vizi fajok egyedfejlődésének periodicitásos törvényszerűségeit igyekszik feltárni. Kutatásainak jelentőségét növeli az a tény, hogy a malakológiának ez az ága Wagner János óta eléggé elhanyagolt terület volt. A matematikai módszerek tökéletesedésével, korszerűségével jelentős eredményre számíthatunk. Domokos Tamás érdeklődési körébe tartozik még az archeomalakológia és a megye pleisztocén Mollusca-faunája is. Ha tehát végigtekintünk megyénk malakológiai kutatásának történetén, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a legutóbbi másfél évtized a fellendülés korának tekinthető a korábbi időszak érdektelenségével, eseménytelenségével szemben. A vizsgálat célja a megye, mint gyűjtőterület általános jellemzése, a fontosabb biotóp-csoportok megnevezése, a gyűjtött anyag rendszeres felsorolása a fajok elterjedési, előfordulási adatainak közlésével, végül a fauna ökológiai és genetikai értékelése volt. A gyűjtőterület általános jellemzése és a fontosabb biotóp-csoportok Békés megye természeti földrajzi viszonyairól részletes jellemzést nem szándékozom adni és nem is tárgya a dolgozatnak. Ezt régebbi és újabbkeletű, megyével foglalkozó monográfiákban szakavatott szerzők már megtették. Csupán a malakológiai szempontból nélkülözhetetlen rövid tájékoztatásra szorítkozom. Békés megye területileg az ország egyik legnagyobb megyéje (5669 km 2 ). Természetes határai nincsenek, északról Hajdú-Bihar és Szolnok, nyugatról Csongrád megyékkel, délről és keletről Romániával szomszédos. Természetföldrajzilag az Alföld Körösök vidéke tájegységében tartozik. Tengerszint feletti magasága 90 m körüli. Talajait elsősorban a mezőségi és réti vályog, a déli és délkeleti részein a sós szerkezetes szikes agyag, a Körösök mentén öntéstalajok képezik. Éghajlata kontinentális, évi középhőmérséklete átlag 10 °C, a csapadékmennyiség értéke 500 mm. Mind a hőmérséklet, mind a csapadék évi megoszlása a változatos klimahatások következtében rendkívül szélsőséges. Növényzetére a löszpusztagyepek, illetve a helyükön kialakult pusztagyepek maradvány társulásai, a lápok és láperdők helyén létrejött másodlagos rétek, kultúrerdők, valamint sziki társulások és a folyómenti mocsárrétek, ligetredők jellemzők. Növényföldrajzilag az alföldi flóravidékbe (Eupannonicum) sorolható. Állatvilága szegényes, faunája a közép-dunai faunakerületen belül az Alföld körzetének Nagy-Alföld faunajárásába tartozik. Az intenzív antropogén tevékenység eredményeképp a megye természeti viszonyai jelentősen megváltoztak és változnak ma is. A terület túlnyomó része mezőgazdasági hasznosítású. Ez a tény jelentősen meghatározza a természettudományos, ezen belül a malakofaunisztikai kutatások lehetőségeit. Vizsgálataimnál a következő biotóp-csoportok populációit igyekeztem feltárni : 1. Folyók, holtágak, csatornák, árkok, halastavak nyíltvizi és vízkörnyéki Puha53
