A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Sterbetz István: A tuzok (Otis t. tarda l.) és a reznek (Otis tetrax orientalis Hart.) Békés megyében

4. sz. táblázat Túzok fészekaljak pusztulása Békés megyében az 1969. évi állományvizsgáat alkalmával Tabelle 4. Verlust von Trappengelegen in Bezirk Békés wahrend der Bestanduntersuchung von 1969 Fundort, geschätzte Gelege, gefundene Gelege, vernichtete Gelege Lelőhely Becsült Megtalált Tönkrement Lelőhely fészekaljak fészekaljak fészekaljak Békés 1 — Medgyesegyháza 2 — — Köröstarcsa 2 — — Csorvás — 2 2 Dévaványa 148 28 28 Nagyszénás 15 3 3 Tótkomlós 13 —• — Orosháza—Pusztaföldvár 4 1 1 Gyoma 52 9 9 Füzes gyarmat 22 10 10 Szeghalom 45 6 6 Vizesfás—Bélmegyer 45 35 35 Békés megye 349 94 94 A tájvédelmi körzet célja a túzok zavartalan tenyészetének elősegítése és szabadtéri állományvédelem módszertani kísérleteihez terület biztosítása. Itt elsősorban a mezőgazdasági üzemszervezés és a túzok fészekaljainak védelmét összehangoló területkezelés határozza meg a kísérleleteket. Ugyanakkor elkészült 1978-ban a tájvédelmi körzeten belül a nevelőtelep is, ahol a jövőbei) a mezőgazdasági munkák elkerülhetetlen károsítása elől megmentett fészekaljak felnevelésével, zárttéri szaporításával, majd a második nemzedék visszavadításával kívánjuk némileg ellensúlyozni a természetben adódó veszteségeket. A Dévaványai Tájvédelmi Körzet Magyarországnak nemzetközi szempontból legjelentősebb madárvédelmi létesítménye. Reméljük, hogy az elkövetkező évek valóra váltják majd a hozzáfűzött reményeket. A reznek Békés megyében A reznektúzok törzsalakja (Otis t. tetrax) még napjainkban is rendszeres fészkelő Délfranciaországban és az Ibériai-félsziget síkságain. A Középeurópát is hajadan népesítő keleti alfaja (Otis t. orientális) azonban manapság már rendkívül megfogyatkozott. Földrészünk középső és déli tájegységeiről maradéktalanul eltűnt. Populációinak maradványai csupán Délukrajna sztyeppes vagy erdőssztyeppés környezetében — de ott is rendkívül megfogyatkozva — találhatók. Egykori kárpátmedencei elterjedéséről alig van adatunk. A század végén még költött néhány pár a pest-megyei Ürbőn, és a Csallóközben. 1913—1918 időkzében a Hortobágy északi pereméről, Bagotapusztáról írtak le egy törpe populációt. A vajdasági Gunáros környékéről 1937-ben jegyezték fel az utolsó fészkelést. Korai visszahúzódását Európa belsejéből és Északukrajnából nem a tájcivilizáció 140