A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)
Sterbetz István: A tuzok (Otis t. tarda l.) és a reznek (Otis tetrax orientalis Hart.) Békés megyében
A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6—1980 A túzok (Otis t. tarda L.) és a reznek (Otis tetrax orientális Hart.) Békés megyében STERBETZ ISTVÁN A túzokfajok világszerte fogyatkozó állományának megtartása, és fejlesztése egyik legsúlypontosabb feladata a nemzetközi madárvédelemnek. Az ember térfoglalása és évszázadokon át tartó rablógazdálkodása kezdetben még csak mennyiségi vonatkozásban károsított, majd szétszóródással, ivararány eltolódással, beltenyésztéssel, populációs elöregedéssel járó minőségi leromláshoz is vezetett az általános egyedszámcsökkenés. A Középeurópában is honos két túzokfaj közül a reznek napjainkban már csak eseményszámba menő ritkaság. A nagy túzok viszont még kisebb-nagyobb állományokban számos helyen előfordul. A gyakorlati védelem módszereinek megválasztásához, eredményességének folymatos értékeléséhez alapvetően szükséges az egyes túzokpopulációk múltjának feltárása, és jelenlegi állományviszonyaiknak törzskönyv szerű nyilvántartása. Tanulmányommal ezeket a követelményeket kívánom a lehetőségek keretein belül elősegíteni. A nagy túzok megyei állománya Az európai túzokpopulációk az utóbbi tíz évben történt felmérések alapján mindösszesen kb. 6500 egyedet számlálnak. Ez a mennyiség ugyanakkor majdnem a faj törzsalakjának világállományát is jelenti, mivel Északafrikában már ritkaság, az Ural vidékétől keletre viszont helyét az Ázsiára jellemző alfajnak, az Otis t. dybowskyjnak adja át. Fölöttébb kedvező, és egyben felelősségteljes adottsága Magyarországnak, hogy az európai populációknak több, mint negyven százaléka hazai síkságainkon honos. A háromezer körül alakuló magyar túzokállománynak viszont egyharmada Békés megye kiemelkedően alkalmas környezeti adottságaiba tömörül. A régmúltban és a jelenben is mindenkor a Körösök vidékének Békés megyébe eső síkságain adódtak a legnépesebb populációk Európában. E vonzerőt az eredeti klimatikus sztyeppékhez való nagy hasonlóság magyarázza, vagyis a csernozjomszerű talajviszonyok, az 500 mm. körül alakuló évi csapadék, hóban szegény telek, forró nyarak környezetformáló adottságaiban kialakult természetes, és termesztett pusztai növényzet élettere. A nemzetközi túzokvédelem szervezésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a rendkívüli adottságot. Földrészünkön a legalkalmasabb élőhelyen, és legnagyobb állománysűrűségben található populációkat jelenti a békési túzok, benne találjuk meg a faj megmentésének zálogát. Ezért különösképpen hangsúlyozott a szigetíj* 131
