A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)
Szabó J. József: Népvándorláskori teleprészlet és Árpád-kori településnyomok Battonya határában
metőt a III. sz. végére, IV. sz.-ra keltezte 12 . Ilyen díszítésű cserepeket ismerünk Hódmezővásárhely—Solt Pálé lelőhelyről is, a t9lep alsó határát Párducz Mihály a IV. sz. második felére helyezte 13 . E hódmezővásárhelyi lelőhelyen megtaláljuk a kézzel formált, fedőszerű töredékeink (IV. t. 6., 7.— IX. t. 16., 17.) analógiáját is 14 . Az 1. és az 5. gödörből származó agyagvedrek darabjai is hasonló keltezési lehetőségekre utalnak (I. t. 9. — IX. t. 18.; II. t. 1—3. — IX. t. 5.). A magyar régészeti szakirodalomban Párducz Mihály és Korek József foglalta össze az e típusra vonatkozó ismereteket. Utaltak a kései La Tene korig nyúló előzményekre, valamint arra, hogy bizonyos típusok az V. sz. első felében is megtalálhatók 15 . Ezt az edényformát ismerjük a Marosszentanna—Csernyahov kultúrából is 16 . A román kutatók egy része a Romániából ismert, a battonyaiakhoz hasonló töredékeket a IV— V. sz.-ra keltezi 17 . Különös figyelmet érdemel a kétsoros csontfésű (VI. t.), amely esetleg az etnikumra is utalhat. Alföldi R. Mária az Intercisából előkerült példányok kapcsán e típus római előzményeit taglalja 13 . Párducz Mihály állásfoglalása szerint a kétsoros csontfésűk az Alföld gepida anyagában általánosak, „ilyenek biztosan nem tartoztak a szarmata népek viseletéhez" 19 . Ilyen típusú fésűk nagy számban találhatók Csallány Dezsőnek a gepidákról írott corpus jellegű munkájában 20 . Ugyanezeket a csontfésűket tárgyalva Bóna István arra a megállapításra jutott, hogy ,,a gepidák és más keleti germánok voltak azok, akik a kétsoros, három lemezből összeállított csontfésűnek ezt a típusát a rómaiaktól átvették" 21 . Hasonlóan nyilatkozott Dórin Popescu is a malomfalvi (Moresti) gepida temető feldolgozásánál 22 . Az abszolút időrend meghatározásában szerepe lehet a későbbi vizsgálatok során a területünktől távol eső zsitvabesenyői (Besenov) XI. sírnak is: kétsoros csontfésű töredéke került elő I. Valentinianus (364—375), vagy Valens (364—378) és Honorius (393—423) érmével együtt 23 . Az előzőekből adódó keltezési lehetőségeknek nem mond ellent a házak szerkezete sem. A tűzhely nélküli házak a VI. sz. középső harmadáig Európa nagy területein megfigyelhetők 24 . Korábban már említettük a mohácsi germán házat, ennek öt vagy hat cölöplyuka volt 25 . Mindkét háztípusunkhoz hasonló szerkezetű épület alapja előfordult az erdélyi Malomfalva gepida telepén 26 . A fentiek alapján megalapozottnak látjuk a feltevést, hogy a két házat, az 1—5., a 10., 11. gödröt a IV. sz. végére, az V. sz.-ra keltezzük, s valamilyen germán népességgel hozzuk összefüggésbe. Anyaga alapján ebbe a korszakba sorolhatjuk az V. t. 1. — IX. t. 22. sz. alatt látható szórvány cserepet is. Az ásatás összesítő alaprajzát áttekintve szembeötlik egy talán nem véletlenszerű jelenség: az 1. ház helyzete hasonló volt az 1. gödörhöz képest, mint a 2. házé a 4. gödörhöz képest. Bár kicsi a feltárt terület, ezért csak a fent említett két esetre hivatkozhatunk, mégis feltételezhetőnek látszik, hogy ház és szabálytalan, sok leletet tartalmazó gödör valamiféle módon összetartozhattak, talán valamilyen településszerkezeti egységet képezhettek. 73
