A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Réthy Zsigmond: A békéscsabai múzeum madártani gyűjteményének katalógusa

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5 A békéscsabai múzeum madártani gyűjteményének katalógusa RÉTHY ZSIGMOND A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum madártani gyűjteménye egy­idős a múzeummal. Az első madártojás- és madárpreparátumok az 1900-as évek elején kerültek a kialakuló gyűjteménybe. Ebben az időben Békéscsabán már hagyományai voltak a madártani megfigyeléseknek, hiszen a tudományos madártan egyik legnagyobb alakja Petényi János Salamon (1799—1855) több szállal is kötődött Csabához, és ez gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a madártan szeretetét, a madártani kutatások szükségességét — elsősorban rokoni és baráti körben — mindenki­ben tudatosította. A múlt század második felében már igen aktív kis csoport alakult ki itt CHaán Lajos lelkész, Sztraka Károly tanító, Povázsay János adóügyi pénztáros), akik helytörténeti, természettudományos és vadászati érdeklődésüktől vezérelve, bekapcsolódtak abba az élénk áramlásba, mely Magyarországra jellemző volt ekkor. Az, hogy mégis oly kevés eredményt tudunk felmutatni, elsősorban a hivatalos adminisztráció közönyös tudatlan­ságával indokolható, amely nem ismerte fel azt a lehetőséget, amit e lelkes emberek „kínáltak" munkájukkal. Az erők megfelelő szervezésével és hiva­talos támogatással Békés megye természettudományos feltárása már jóval előrébb juthatott volna. Múzeumunk madártani gyűjteménye dr. Tarján Tibor (1879—1945) ügy­védnek köszönhető, aki szenvedélyes érdeklődését a békéscsabai múzeum szolgálatába állította és más vadászembereket is erre ösztönzött. így jutottak a lelőtt madarak Tarjánhoz, illetve múzeumunkhoz. 1899-ben a Békéscsabai Múzeumegyesület megalakításában Tarján is részt vett, majd 1925-ben, a múzeum újraszervezésekor és átrendezésekor kapta feladatául a természet­tudományi tár irányítását — „másodállásban" —, amit a II. világháborúig ellátott. 1925-ig szenvedélyből, társadalmi munkaként végezte múzeumi mun­káját. Tarján elsősorban vadászott — részben a gyűjtemény szempontjai szerint — és a lelőtt madarakat preparáltatta, másrészt megfigyeléseit ki­sebb-nagyobb írásaiban közölte. Madártani írásai és kisebb közleményei a Magyar Madártani Intézet évkönyvében, az Aquila-ban jelentek meg. Az általa és más vadászok (elsősorban uradalmi vadőrök: Flender György, Lippai János, Marittya József, Nagy Imre ókigyósi pusztai vadőrök) által begyűjtött fajok adatait, — melyek múzeumunk madártani gyűjteményét 293

Next

/
Oldalképek
Tartalom