A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Povázsay László: Adatok a remetei erdő madárvilágáról

réce (Anas platyrhynchos), amely jelenleg is előfordul mint költőmadár. Fészkét farakások (tuskók) tetején, erdőtisztítások alkalmával a földön hagyott gallyak között, idősebb fák tövében és fácánetetők nádtetején találtam. A böjti réce (Anas quequedula) csak a 40-es években költött a fenyeresi laposabb részekben, ahol a talajvíz egész évben megmaradt. A barnakánya (Milvus migrans) az 1930—40-es években gyakori költőmadara volt mind a remetei, mind a környék eredéinek, sőt az 1960-as években is költött elvétve a Fekete-Körös melletti szlavóniásban. 1945—1965 között legalább 10 esetben találtam fészkét többnyire tölgyfán, nem túl magasan. Egy tölgyfán 1955—1960-ig ugyanazon pár költött a szanazugi részen. Halpusztító tevékenysége miatt a múltban tűzzel-vassal irtották, s így ma már alig látni belőlük egy-két párat. Legutóbbi költése Remetén 1967-ben volt a „somosban" levő tölgyfán, 12 méter magasan. A héja (Accipiter gentilis) a 40-es évek elejétől kb. 11 éven át állandóan látható volt (1—2 pár), legutoljára 1958-ban figyeltem meg 4 fiókáját a Fekete-Körös menti öreg szlavóniásban. A karvaly (Accipiter nisus) szintén rendszeres költője volt a remetei erdőnek, nem egy esetben 2—3 pár is. Az 1960-as évektől csak elvétve találkoztam vele költési időben, így 1962-, 1963-, 1969- és 1974-ben. Két esetben fiatal nyárfán, szajkófészekben ütött tanyát. Jelenleg annyira megcsappant a számuk, hogy télen is csak 1—2 példányt látni vadászgatás közben, főleg remetei major környékén. Az egerészölyv (Buteo buteo), ez a méltóságteljes röptű madár az Alföldön ritkán költ, az utóbbi években azonban nemcsak a remetei, hanem a környék erdeiből is érkezik jelzés költéseiről (Sitkai-, Zebenyi-erdő) ! Igen hasznos madár, sajnos a téli apróvad-vadászatokon még mindig áldozatul esik 1—2 példány belőlük — dicstelen trófeaként. A remetei erdőben legutóbb 1973-ban költött. A fészek tölgyfán, kb. 15 méter magasságban, elágazásban volt, ahonnan 2 repülős fiókát láttam kiszállni. Gyors röptű kis sólymunk, a kába (Falco subbuteo) ma már ritkán kerül szemünk elé. A remetei erdőben pár esetben költött. A 40-es években a faluhelyi erdőrészeken fasorokban, s legutóbb 1975-ben Szanazugban a Határárokban levő akácfák egyikén sikeresen költött egy pár. A kék vércse (Falco vespertinus) csak elvétve költ a remetei erdőben. A 40-es évek feléig középkorú tölgyesekben — ahol sok szarkafészek volt — állandóan költött 1—2 pár. Az utóbbi időben évek telnek el, míg egy-egy pár megtelepszik. Legutóbb a csemetekert melletti fiatal tölgyesben költött egy pár. A remetei erdő legjellegzetesebb ragadozója a vörös vércse (Falco tinnunculus) már kora tavasszal megjelenik az erdőben és rögtön kiválasztja költőhelyét, amely a legtöbb esetben elhagyott szarkafészek. Találtam költését régi barnakánya-, egerészölyv-, sőt elhagyott hollófészekben is. Igen hasznos, mert sok egeret és kisebb kártékony emlőst fogyaszt. A fácántelep mögötti lucernaföldön sokszor megfigyeltem cserebogár-vadászat közben. Számuk a korábbi esztelen pusztítás miatt nagyon megcsappant, jelenleg 4—5 pár költ az erdőben. Haris (Crex crex): a kispálzugban kisebb erdei tisztáson 1941-ben és 1942-ben kaszáltak ki véletlenül egy-egy fészekalját. Az örvös galamb (Columba palumbus) általában költöző madár, enyhébb teleken áttelel, de mindig az egyik legkorábban érkezők közé tartozik. Legtöbb esetben a Fekete-Körös melletti sűrű bodzásokban, valamint a fenyeresi sűrű, fiatal tölgyesekben 3—4 méter magasan találni fészkét. Előszere323