A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: Das Kürschnerhandwerk in Mezőberény - Kiss Anikó: A gyulai várbirtok malmainak története

Bogdán István alapos összehasonlító adatok alapján — ismét csak a nagy számok törvényére hivatkozva — számításokat végez a malmok teljesítményével kapcsolatban. Adatai szintén főleg XVIII—

XIX. századiak, de megjegyzi: ,,a munkaképesség 200 éves változatlansága arra enged következtetni, hogy előzőleg is hasonló volt a helyzet: a XV—XVI. századi — esetleg még korábbi — malmok is hasonló kapacitással működhettek, LE szükségletük is hasonló volt". A gabonamalmok kerekének teljesítményátlagát 0,5 LE vízikerekenként — állapítja meg. 1 kopárhoz 1 vízikerék tartozik. 1 kopár őrlési képessége 26,26 kg óránként.

44 1559-ben a várbirtok 20 kopárjának 24 órai őrlési kapacitása meghaladta a 100 q-t. Ahogy növekszik a török veszedelem, úgy fogyatkozik meg a malomjövedelem. Először is kevesebb gabona terem, a másik ok pedig az, hogy a várnál erődítési munkálatok folynak, a vár árkait ássák, így romlik a malmok vízellátása. Valószínűleg még a vár eleste előtt elpusztult az alabiáni malom, ez fel sem épül többé. Az ostromnak áldozatul esik a többi malom is, hiszen épületük, gépi berendezésük gyúlékony. A malom fontos stratégiai célpont, hiánya megnehezíti az élelmezést, ezért igyekeznek a küzdő felek egymás malmait megsemmisíteni. A török világ idején a malmokról, malomjövedelmekről számottevő adatunk nincs ezidáig. Malomtípusok A gyulai várbirtok malmai a XVIII. századig kivétel nélkül vízimalmok. A Fehér- és Fekete-Körösön, vagy az ezeket kísérő fokokon, ereken működtek, a partokon álltak, vízszükségletüket malomgátak biztosították. Malmaink közül három komplex munkafolyamatot, négy speciális munkát végez. Lisztelő malmok. A XVI. századi Gyuláról több látkép is maradt ránk, ezeknek azonban az egy Zündt Mátyás által 1566-ban készített metszetén kívül semmi közük sincs a tényleges Gyulához. A Zündt-metszet áll a legközelebb a valósághoz.

45 Ezen a képen két malomábrázolás látható. Az egyik a vártól délre, ez puskaporkészítő malom. Mindkettő a Fehér-Körös vize mellé rajzolja Zündt. Vízikerekes, alulcsapós malmok ezek. A vízikerekek lapátjainak általános anyaga fenyő, a tartóvilláké tölgy és gyertyán.

46 Ezeket a faanyagokat a fenyő kivételével megtalálhatták a várbirtok erdeiben bőséggel. Ahány kereke van a vízimalomnak, annyi ,,bokor követ" vagy más szerkezetet járat. A bokor kő az alsó — mozdulatlan — és a felső, körmozgást végző malomkő (2. kép). A gyulai lisztelő malom berendezésére csak következtethetünk. A ma élő öreg emberek sem emlékeznek a környéken — Pél kivételével — vízimalomra, ha látták is életükben, belső berendezését nem ismerik. Bizonyosan tudjuk, hogy a XVI. századi malmaink aligha voltak szitarendszerrel ellátva, csak megőrölték a magot, „parasztra" őröltek, de nem választották külön a lisztet és a korpát. Ezt a szelektáló munkafolyamatot kézi erővel, sziták segítségével mindenki otthon, maga végezte, ha akarta. Már láttuk, hogy 277