A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

a tőrökvas helyére behúzzák, s a most már alul kinyúló hegyes végével köLik fel a ködmönre. 2. A ködmön és a bekecs A két ruhadarab alakja már csak a gyérülő emlékezetben él. A két elnevezés jelentése közötti különbség is elmosódik, s ma már egyaránt használják mindkét szót a kabátszerű bőrholmikra. írott forrásainkban a XIX. század első felében csak a ködmön elnevezéssel találkozunk, mind a szolgák lajstromaiban, mind a hirdetményekben. A kétféle elnevezés először Cservenák András mezőberenyi gazda 1850 és 1860 között kelt bérjegyzékeiben fordul elő.

10 Idős emberek visszaemlékezése szerint a férfiak bekecsben jártak, a ködmön női viselet volt. Adataink egybevetése alapján nyilvánvaló, hogy két különféle ruhadarabról van szó. A Kiss Lajos által közölt vásárhelyi öltözetleírásnak

11 megfelelően feltehető, hogy a mezőberenyi férfiködmön is — mint a vásárhelyi —, rövidebb, egybeszabott, kb. derékig érő ruhadarab volt, a bekecs pedig kb. combközépig érő, derékvágásos, vagyis derékig szűkebb, testhezálló, attól lejjebb bővebb, fodros aljú volt. így emlékeznek az idős berényi emberek is az általuk fodros aljú bekecsnek nevezett, a századforduló körül idős embereken még látott ruhadarabra. Részletesebb formájukra és díszítésükre vonatkozóan kevés adatunk van. Cservenák András béresei magyar ködmönt, ül. bekecset kértek gombházzal, vagyis zsinóros gombolással. A bekecset egyes adatközlők szerint piros bőrszegély díszítette. 3. A ködmönpruszlik A ködmönpruszlik vagy eredetibb kiejtés szerint ködmönpuszli névvel az 1816. évi bérjegyzékekben találkozunk, ebben a formában: ködmön pruszli. Formájáról nincsenek adataink, de feltehető — nevéből következtetve —, hogy megegyezett a ma is visait és e néven nevezett ujjatlan bőrmellénnyel. 4. A bőrnadrág az 1830-as bértételek között tűnik fel először, lehet, hogy szerepét korábban a szúrnadrág töltötte be. A századforduló körül idős emberek még viselték, Vladár Pál is készített a 10-es években. Barnára vagy feketére festett juh vagy birkabőrből készült elbnzős szabással, mint a magyaros posztónadrágok. Szárát a csizma szárába behúzva viselték. A bőrnadrágnak oldalgombos, pantalló szabású változatára, a rajthuznira, amivel Orosháza népviseletében találkozunk,

12 Mezőberényben nem emlékeznek. 5. A sapka A báránybőr sapka a legújabb időkig a szűcsök egyik legkelendőbb árucikke volt a téli piacokon. Folyómunkában készítették, naponta 10—15 darabot. Háromféle nagyságban árulták: gyermek, ficsúr és felnőtt szabásban. Négy, sablon szerint kivágott szeletből varrták össze a sapka alakjának megfelelő, tömör fából készült formán. Az olcsSbb sapkák báránybőr bélését krümerrel borították. Ünneplő, díszesebb viseletnek számított a karimás sapka, melynek aljára 2—3 ujjnyi széles, belül papírral kibélelt karimát varrtak. Mondták 242