A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

Szűcsműhely és szűcsszerszámok A szűcsöknek rendszerint nem volt külön erre a célra épített műhelyük. A lakóház valamelyik — rendszerint a belső végében levő — helyiségét, pl. a belső szobát használták műhely céljára. Itt állt az asztal, amelyen szabtak, az ablak közelében — ha szükség volt rá külön dobogón — volt a pangli, a varróasztal. A bőrt télen a kemence körül szárították. Egyes munkaszakaszokat az udvaron végeztek el, pl. a mosást, áztatást, szárítást stb. A bőr kikészítéséhez használt szerszámok (I. tábla) 8/a. a) A húsoló vagy húslókés vaskos fanyélbe foglalt erős vaspenge. b) A húsoló ráma, vagy csak egyszerűen ráma, fából összeállított, kb. 120—130 cm magas és kb. 160 cm hosszú állvány. c) А дата (mondják kákának is) vasból készült szerszám a bőr töréséhez, felső, meghajlított végén fa fogantyúval, alsó részén kengyellel. Felső, meghajlított ívébe élesebb vagy tompább pengét lehet erősíteni, aszerint, hogy szárított vagy festett bőrt törnek-e vele. Szerényebb felszereltsegu műhelyben a festett bőrök töréséhez fa gamót használnak, mely egy alkalmas faág, rászegezett éllel, alján zsinegből való kengyellel. d)A kaszaszék, kaszapad (vagy csak egyszerűen kasza) erős pallódeszkába vert lábakon álló padszerű eszköz, melyen fába erősített, ívelt élű vaspengék vannak a bőr puhításához. Volt egy- és kétszemélyes változata. e) A kaszaja mintegy 20—25 cm hosszú, egyszerű bot, melyhez kaszálás közben a bőrt fogják. f) A kartács az asztali itatóshoz (tapper) hasonló alakú, kb. 15x20 cm nagyságú, felül fogóval ellátott, fából készült szerszám, alján hátrafelé hajló drótfogakkal. Tulajdonképpen kártoló eszköz. g) A vakaró közönséges, vaslemezből készült lóvakaró. h) A curholó a bőr nyújtásához és puhításához használt eszköz, talpba csapolt rúdra erősített ívelt élű vaspenge. A bőr feldolgozásához használt szerszámok: a) A szűcskés kb. 12 cm hosszú, 3—4 cm széles, mérsékelten hegyes acélpenge, tompa végén rézverettel a fogás biztosabbá tételére. b) Az olló a szabóollóhoz hasonló erős eszköz. c) A csipesz vagy tüszorító hüvelykujj vastagságú, fából készült, egyik végén hegyesedő henger alakú, közepén ketté vágott, derekán dróttal átkötött kis eszköz. Lapos végét ékkel szét lehet feszíteni, s ezáltal a hegyes végébe dugott tűt megszorítja. A tű élesítésére használták. A tűt jenkőhöz dörzsölték. d) A tű különböző vastagságú, háromélű tű. (A hegyes tű nem megy át a bőrön, de a háromélű tű lyukat vág magának.) e) A csipkevágó és a lyukasztó a színes bőrszegélyek megmunkálásához, cifrázásához használt mintavas volt. f) A tőrök vagy tőrökvas hegyes végű, kb. arasznyi hosszú, egyik végén karikába hajlított eszköz. Ma már nem igen van, egyéb hasonló eszközzel helyettesítik. 235