A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: A szűcsmesterség Mezőberényben

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. A szűcsmesterség Mezőberényben HENTZ LAJOS A XIX. században jelentős kézművesiparral rendelkező Mezőberényben

1 a szűcsmesterség egyike volt a legnépesebb iparágaknak. Számban csak a csizmadiák előzték meg őket. 1852-ben 39-en dolgoztak ebben a szakmában, az iparosságnak kb. egyhatoda

2

. Bár nagy létszámmal voltak, külön céhet nem alkottak, részben a békési, részben a csabai céheknek voltak a tagjai. Az 1860-ban összeírt 42 szűcs közül húszan tartoztak a békési, tizen a csabai céhbe. Tizenkét céhes mester alkalmazottakat is tartott, szám szerint 18-at, 7 legényt és 11 inast. Jelentős számban — tizenketten — dolgoztak kontárok is, vagyis céhbe nem tartozó iparosok, akik „földesúri részint hallgatólagos, részint írásbeli engedéllyel kezdték űzni ipar üzletüket"

3

. Ez utóbbiak az 1851-Ьэп végrehajtott iparrendezés után is folytathatták mesterségüket „hatósági munkaengedély" vagy másképpen „kontárlevél" alapján, mely azonban csak a mester saját személyére szólt, „tiltva lévén nekie legényeket, vagy mester inasokat tartani". Ezt az időt, tehát a múlt század második harmadát tekinthetjük a mesterség virágkorának Mezőberényben, amikor — mint a fentiekből kiderül —, vagy 60 ember dolgozott ebben az iparágban. A további évek során erősen csökkent a szakmában dolgozók száma, 1880-ban már csak 11, 1887-ben p3dig csak 5 mester dolgozott.

4 A hanyatlás oka nyilván az öltözködési szokásokban bekövetkezett változás volt, mely a bőrből készült ruhák jelentőségének csökkenéséhez vezetett. A századforduló körüli és utáni években mélyreható változás következett be e nagy múltú iparág fejlődésében. Ez nemcsak a mesterek számának további csökkenésében jelentkezett (a századforduló után már csak alig 3—4 mester dolgozott), Ьапэт más tekintetben is sok újat hozott. A változásokat az alábbiakban összegezhetjük: 1. Az öltözködési kultúrában jelentkező fejlődés a bőrruhák jelentőségének csökkenése mellett eddigi szerepük módosulásához vezetett. Míg a mesterség virágkorában egyes öltözetdarabok, mint pl. a bunda és a női ködmön az ünnepi díszöltözet szerepét is betöltötte, a századforduló után a bőrruhák legfeljebb a kimenő ruha rangjáig emelkedtek. Ennek megfelelően új típusú ruhadarabok alakultak ki, különösen a női viseletben. 2. A bőrruhák új típusainak kialakulásával párhuzamosan megváltozott az ornamentika jellege is. Míg a hagyományos bőrruhákon a díszítmények jórészt a szerkezeti vonalakat követték, vagy az egyes ruhaelemek korábbi funkcióinak maradványaiként éltek tovább, az új bőrholmikon alkalmazott díszek tisztán dekoratív jellegűekké, a szerkezettől függetlenekké váltak. 233