A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)
Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok
Tollforgó leng szép selyem kalpagján, Csíkos köpeny borítja a vállát, Selyemkendő övezi a nyakát. Körbetekint, rajtam áll meg szeme, Leveti köpenyét és nekem adja: — Fogd leányka, erről fogsz rám emlékezni, Köpenyem és nevem emlékeztet! Kérd az Istent, drága lelkem, Krusevácba, épségben, hogy térjek, Megkérlek majd Milánom számára, Ki énnékem fogadott testvérem, Én leszek majd a sógorod akkor! Utána jön jó Toplica Milán, Kerek világ legékesb vitéze, Hosszú kardja útnak kövét veri, Tollforgó leng szép selyem kalpagján, Csíkos köpeny borítja a vállát, Selyemkendő övezi a nyakát. Körbetekint, szeme rajtam áll meg, Ujjáról lehúzza a gyűrűt, s nékem nyújtja: — Fogd a gyűrűt, nevem emlékeztet! — Kedves leányzó, ott találod meg őket, Ahol legsűrűbb a vér, amely a jó lovakiaak kengyelig ér, vitézeknek övig, Ott estek el mindhárman. 2. Seja brata na veceru zvala ... Seja brata na veceru zvala: — Hajde, brate, samnom vecerati! — Ne mogu ti sejo, veëerati, Ja sam sinoc u mehanu bio, I s Turcima kavgu zametnuo, Ubio sam jedinca u majke, A car nece ni srebra, ni zlata, Vec on 'осе uz ramena glavu, Ili moju, ili koga moga! Mené nema niko zamenuti, Vec ja moram sejo, poginuti! Opet seja bratu besedila: — Hajde, brate, samnom vecerati! Seja ima do cetiri sina, Jednoga ce caru pokloniti Da zamene brate, tvoju glavu! Kad ujutro jutro osvanulo, Kuka majka kano kukavica, Pa narice sina Radovana: — Ako H eu sina Radovana, 193
