A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

Krasan junak na ovome svetu, Sablja mu po kaldrmi vuce, Svilen kalpak, okovano perje, Na junaku kolasta azdija, Око vrata svilena marama, Obazre se i pogleda na me, Skide prsten sa ruke, i meni ga dade: — Evo prsten po imenu mome Ti ces mené spomenuti. — Draga devojko, onde ces njih naci, Onde je najgusca krv dobrim konju de zendija. I junaku do pasa, Onde su svi troje pali. Battonya (Békés megye) Sztanojev Mláden földműves, 1898. Koszovói lányka Vasárnap korán kelt a koszovói lányka, kimegy Koszovó mezejére, keresvén az elesett hősöket. Amikor a herceg öreg zászlótartójához, Orlevics Pávlehez érkezett, akinek sem bal, sem jobb lába nem volt, ő azt kérdezte a koszovói lánytól: — Kit keresel, termetedre ifjú, Fivéredet, vagy fivéred fiát, Avagy öreg bűn szsrinti atyád? — Nem keresem a fivéremet, sem a fivérem fiát, sem öreg, bűn szerinti apámat, hanem, amikor Lázár herceg megáldotta katonáit, én titokban ott voltam. — Elöl lépdel jó Milos Obilics, Kerek világ legékesb vitéze, Hosszú kardja útnak kövét veri, Tollforgó leng szép selyem kalpagján, Csíkos köpeny borítja a vállát, Selyemkendő övezi a nyakát. Körbetekint, szeme rajtam áll meg, Kendőjét leveszi a nyakáról és nekem adja: — Miről fogsz te énrám emlékezni? Majd kendőm és nevem emlékeztet! Kérd az Istent, drága lelkem, Krusevácba, hogy épségben térjek, Megkérlek majd Milánom számára, Ki énnékem fogadott testvérem. Én leszek majd a vőfényed akkor! Utána jön jó Koszáncsics Iván, Kerek világ legékesb vitéze, Hosszú kardja útnak kövét veri, 192