A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

Jovanov Lázárné háztartásbeli, 1927., Szőreg, 1973. Hausfrau Frau Mileva Jovanov, 1927. Szöreg, 1973. sasélet vallási színezetű, lényegében azonban világi jellegű eseményei: a templom védőszentjének széles körű, az egész kisközösségét mozgósító ünnepe, a slava, a ház védőszentjének szűkebb, rokoni és baráti körben megünnepelt napja, a svecar. Ilyen, a hagyományozódást segítő átadási alkalmak voltak a szerb kocsmában rendezett mulatságok, az endogám házasságkötéseket követő lakodalmak is. A napjainkra egyre ritkábban adódó átadási alkalmak visszaszorulásával az énekesek tudásának egy része rezervációba szorult, másik része teljességgel elsorvadt.

30 A legtehetségesebb énekeseknek is nem csekély fáradságába került, amíg felidézték a már elfeledettnek hitt, valójában emlékezetük mélyén lappangó népi alkotásokat. Örömmel tapasztalhattuk, hogy a valaha jelentősebb gyakorlattal, számottevő repertoárral rendelkező énekeseink két gyűjtési alkalom közötti időben — ami általában három napot jelentett, mert ilyenkor más adatközlőt kerestünk fel, vagy más községben jártunk — sikerrel frissítették fel tudásukat, és mondták, énekelték magnetofonra az előző alkalommal már-már felidézhetetlennek tartott népi alkotásokat. Battonyáról és Szőregről kaptunk adatokat utólag, a helyszíni gyűjtés befejeztével is. Arra lehet gondolnunk, hogy az öt község népdalkincse az általunk felgyűjtöttnél lényegesen nagyobb, gazdagabb is lehet. Intenzív visszatérő gyűjtések nyomán bizonyos, hogy újabb értékes adatok kerülnek majd felszínre. A rendelkezésünkre álló — a feladat nagyságához mérten igen rövid — hat hét alatt arra törekedtünk, hogy a vizsgált községek népdalkincséből minél többet rögzítsünk, minél több adatközlő adatainak birtokába jussunk. Énekeseink kiválasztásakor nem állíthattunk olyan szigorú mércét, amilyent 186