Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Közlekedés, szállítás

világháború után kapós volt a kocsi. Aszerint, hogy milyen volt a kocsi mérete, tengelye, vasalása, 27—30 q búza volt az ára. Anyagilag megalapozott volt a Teleki utcai kocsigyár, de Ács Lajos a természetéből, jelleméből kifolyólag teljes függetlenségre vágyott s kivált a társaságból. Ács Lajos a Jókai utcában alapított kocsigyárat. Hamarosan felépült a kétszobás, összkomfortos lakás, amelyhez a 8 méter hosszú (10 kocsis) raktár, a 11 m hosszú bognárműhely, a 6 m hosszú kovácsműhely és a 7 m hosszú fényezőműhely csatlakozott. Egy irodahelyiség és vasraktár is helyet kapott a tiszta téglából emelt korszerű épületben. A legmodernebb gépekkel szerelte fel gyárát, nem egyet külföldről hozatott. A kovácsműhely kéttüzes volt. A bognárműhelyben négyen, a kovácsműhelyben hatan és a fényező műhelyben egy munkás dolgozott. Piacra és rendelésre dolgoztak. Miután a kocsi lelkét a bognár adja meg, nagyon igényes volt a saját munkájával szemben is — ezért kiváló kocsik készültek gyárában. Ács Lajos volt a lelke a gyárnak. A munkában is mindig elöl járt. Amikor a munkások bementek dolgozni, ő már kidolgozta magát. Legtöbbször este 10—11 óráig dolgozott. Tág látókörű ember volt, de csak a szakmája érdekelte igazán. Végtelenül szerette a pontosságot, a hibás munkát nem tűrte. Miután a vásárhelyi tanyavilág óriási volt, mindkét kocsigyár megélt. Azonban hiába volt a kitűnő felkészültség, a határtalan szorgalom, győzött a gazdasági válság. A Jókai utcai ház, gyár, dobra került. A család szerette volna, ha Vásárhelyen maradnak, de Ács Lajost rendkívül bántotta az őt ért csapás és új életet akart kezdeni, de máshol. Miután az orosházi kovácsoktól éveken keresztül rendeléseket kapott — Orosházán telepedett le. Eleinte bérelt lakásban laktak, bérelt műhelyben dolgozott, bognárkodott. 10—12 évi kemény munka után épült fel a Posta utca 10. szám alatti házuk. Közben három családot felnevelt. Mint bognármester átjárt Békéscsabára, ahol a szakmáját tanította a Szakmunkásképző Intézetben. Könyvet is írt, amelyből a kocsigyártás bognár részét mindenütt tanítják. 75 éves korában beadta iparát és 80 éves korában halt meg. A pusztaiak egy része Orosházán rendelt, vagy vásárolt kocsit. A rendelt kocsit mondvacsinát kocsinak hívták: „Rendűtem egy mondvacsinát kocsit." Az orosházi bognárok, kovácsok és kocsifényezők, nyergesek megyeszerte híresek voltak. A bognárok közül: Hódy Károly és tanítványai, a kovácsok sorában Szalay Ádám, Sülé Ferenc és a Tóth Testvérek, míg a kocsifényezők között : Máder András és tanítványa : Sitkei Ferenc voltak a legismertebbek. Az orosházi kocsigyártás fénykora a múlt század utolsó évtizedétől az 1920-as évek közepéig tartott. A szakmában a legismertebb Hódy Károly volt. 1875-ben született kocsigyártó családból. Üzeme a Vásárhelyi utcában (most Szabó Dezső utca) állott. Eleinte mint bognár dolgozott, de az első világháború előtt fényező-, s később kovács műhellyel bővítette ki üzemét. Ekkor már 20—25 segéddel és inassal dolgozott. (A bognár-, és kovács műhelyben 8—10, míg a fényező műhelyben 4 segéddel folyt a munka.) A gyár kisipari módszerekkel dolgozott, noha, különösen a bognár műhelyt — korszerű gépekkel szerelte fel. A bognár műhelybe — az emlékezet úgy tudja — az orosházi származású nagyiparos, Thék Endre kezdeményezésére és segítségével korszerű gépek: szalagfűrész, faesztergapad, küllőmaró-, agyfúrógép került. Ennek azonban előfeltétele volt a község villamosítása. Orosháza ebben az időben kapott áramot Vásárhelytől. A háramtüzes kovács műhely berendezése alig változott, az egyszerű gépek kézi meghajtással működtek. A kocsigyárban az igáskocsitól kezdve a fedeleshintóig mindenféle járművet készítettek, javítást is vállaltak. Miután a javítási munkák nem töltötték ki a munkaidőt, új kocsi készítéssel foglalkoztatta a segédeket. Főleg raktárra és piacra dolgoztak. 15—20 kocsi volt állandóan raktáron. Legtöbb igáskocsiból és fédereskocsibúl készült. Általában az igáskocsik 15—20 q teherbírásúak voltak. A fédereskocsik közül az un. nagyatádi kocsitól a födeles hintóig mindent készítettek. A tél beálltával pedig szánkókat csináltak (előre soha24* 371