Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Koczka Pál–Nagy Gyula: A család munkája - II. Munkamegosztás a többtagú családban - 6. A vasár- és ünnepnapok munkája - 7. A család téli munkája

néhány pohár bort s igyekeztek befogni, hogy még világossal kiérjenek a tanyába. Kifelé már nem volt végtelennek tűnő kocsisor, mert nem egyszerre indultak haza. Ha italos volt a gazda, egy-két útba eső kocsmánál megálltak. Sokszor az asszony nagyon böstörködött miatta. Amikor kiértek, első dolguk volt, megkérdezték: „mi újság?" A gyerekeknek mindig vittek valamit : édességet, gyümölcsöt, egy kis ajándékot. A kifogásnál a kintiek segítettek, mert a gazda még piaci ruhában volt. Mire lepakoltak a kocsiról és ellátták a jószágot, akkorra este lett és vacsoráltak. Megbeszélték a piacon látottakat és hallottakat s lefeküdtek. A piaci napot kisvasárnapnak keresztelték el, mert aznap külső munkát nem végeztek. 6. A vasár- és ünnepnapok munkája Vasárnap- és ünnepnapokon kapálást, aratást, esetleg szénafordítást kivéve, külső munkát nem végezték. Reggeli után a férfiak megborotválkoztak, mosakodás után ünneplőbe öltöztek. Ha borbélyhoz mentek a városba, akkor ez szombaton délután vagy este történt. Rendes időben közös erővel végezték a jószág körüli teendőket. Reggeli után a gazda kiadta a kint maradiaknak, hogyan lássák el a jószágokat, majd befogtak a „nagyatádi kocsiba" és bementek a városba. Ha a nagyszülők a városban laktak, akkor sokszor a gyerekeket is bevitték. A legényfiú csak akkor mehetett be, amikor a szülők visszajöttek. A városban délelőtt elmentek a templomba. Ha az ember nem volt templomos, a körbe ment. Ebéd után még egy darabig beszélgettek, majd elindultak a tanyára. Ha nagylány volt a családban, azt is bevitték, s az anyjával együtt elment a tánciskolába vagy a bálba. A gazda ekkor maga tért haza még délután. A bálozok csak másnap reggel mentek ki, igen sokszor gyalog vagy kerékpáron. A legényfiú pedig kerékpáron vagy lóháton jutott be a városba, ő azonban nem aludt bent, hajnalban került haza. Bál után is el kellett végezni a napi munkát. A tanyában maradtak csak a jószág körül végezték a munkát. Fölcsapták (felsöpörték) az udvart, azután délig heverhettek. Nagyon komisz gazda volt az, aki vasárnap is dolgoztatta a cselédeket, de ilyen is volt. Legtöbb gazdánál nem is volt cseléd, mert ha a gyerekek felnőttek, sem kanászt, sem bérest nem fogadtak. Mivel vasárnap kinti munkát nem végeztek, a jószágnak való takarmányt pedig rendes helyen még szombaton behordták, ezért a jószág ellátása után hamarabb lefekhettek. A béres minden második vasárnapja szabad volt. Néhol azonban egy hónapban csak egy szabad vasárnapot kapott. 7. A család téli munkája Az őszi munkák elvégzése után, a tél beálltával könnyebb lett a tanyán az élet. Általában 5 órakor keltek fel. Felkelés után a gazda rendszerint a lovakat tette rendbe, a béres vagy a nagyobbacska fiú pedig a marhákat, de előtte kitakarította az istállót. Amint a fejőstehenet megpucolta, a gazdaasszony rögtön megfejt. Ha nem a gazdaasszony fejt, elsősorban a nagyobbacska fiú, s csak azután a lány helyettesítette, mert neki odabent több dolga volt, de sok helyen a fiúk egyáltalán nem fejtek, csak a lányok. Ritkán a gazda fejt. Volt olyan hely, ahol a szarvasmarhák etetése csak a fejés után került sorra, a többség azonban a két munkát párhuzamosan végezte. Rendszerint a fejés idején abrakot etettek, mert akkor nyugodtabban állt a jószág. Az etetés nem volt egészen egyszerű dolog, mert a jobb helyeken „szecskát" készítettek, szénát, szalmát kevertek össze vagy répát vágtak törekre, polyvára s elegyítve adták a jószágnak. Hajnalban rendszerint egész napra elkészítették a takar187