Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 2. Bálozás

gott az üveg a feje tetején. Erdős Jóska pedig a Barackosi Körben 8—10 évvel ezelőtt letett egy üveget a padlóra tele borral és fél lábon körültáncolta. Az is szépen tudott mulatni. Fejes Zoltán az 1930-as években Békéssámsonon mulatott és sok nézője akadt, köztük egy állapotos asszony is. Kérdezte a férjétől, ki az az ember, aki ilyen szépen mulat. — Fejes Zoltán — mondta a férje. Az asszony erre azt mondta, ha fia lesz, Zoltánnak kereszteli. Egy hét múlva megszületett a Zoltán. A fiú akárhányszor találkozik Fejes Zoltánnal mondogatja: „Na, azér lőttem Zoltán, mer maga szépen mulatott!" Azután együtt mulattak, ittak ennek örömére, Fejes Zoltánnak néha nem is kellett fizetni, ugyanis az ő mulatása hozta a vendégeket. Amikor Pusztaközponton mulatott, nyíltak az ablakok, jött a vendég. A kocsmáros így szólt: „Ne törőggy sömmivel, kapod a bort!" Persze az új vendégek is rendeltek neki bort. Ritka eset volt, ha verekedés nélkül múlt el egy bál, ezért erős embereket válogattak rendezőnek. Különösen az ivóba kellett az erős ember. A sátorban is volt 2—3 bálrendező. Két csendőr is volt mindig kéznél, azonban sem a sátorban, sem a kimérőbe nem léphettek be. A rendezőknek az volt a feladatuk, hogy a verekedőket kilökjék s ott meg a csendőrök kapták el. Sokszor a lányon vesztek össze az ital hatására. Volt a legények között „högyös, kényös s büszke". Ennek elég volt, ha tánc közben meglökték. Ha az egyik szándékosan bele akart kötni a másikba, rálépett a lábára. A bálban a barackosi és kardoskúti legények hamar hajba kaptak. A kardoskútiak főleg orosháziak, a barackosiak főleg vásárhelyiek voltak. A barackosiak sokkal verekedősebbek voltak, mint a kardoskútiak. A barackosi legények inkább mertek Kardoskúton bálba, kocsmába menni, mint fordítva. A Barackosi Kör báljába sámsoni, orosházi legények nemigen jártak. Néha orosházi iparoslegények próbálkoztak: Pusztaközpontig zavarták őket. Csak Kovács András gépészt nem bántották, mert erről a környékről származott el. Két rőföskereskedő is bevetődött Orosházáról, de azokat is megverték. Nem mindig a lányok miatt nem tűrték az idegen legényeket. Legtöbbször csak kézzel verekedtek, de Imre Palkónak mindjárt kinyílt a bicska a kezében. Nem volt erős, de a bicskával félelmetes volt, mindjárt az ellenfélbe mártotta. Többször megesett, hogy vért láttak, de a bírósághoz nem mentek. Kokovai Miska, Kis Pál voltak a verekedősebb legények. Rácz Ernőnek, Hódi Bálintnak pedig a kabátjukban ólmosbot rejtőzött. Ha szükség volt rá, kieresztették a kabátjukból s azután „aggy neki!" Kecskeméti Lajos is verekedős volt. Gojdár Imre még nős ember korában is rézfokossal legénykedett. A kocsmában egy olájbérest ütött agyon fokosával s ült is érte. Az erős rendezőknek néha sikerült kilökni, de ott meg a csendőrök estek neki. így járt Imre Palkó is, aki a sátor alatt bicskát nyitott egy legényre. A csendőrök; puskatussal hátba-mellbe verték és később abba is halt bele. Egy-egy jól sikerült bál után néha a legények maradék energiájukból egy-egy vaskosabb tréfára is jutott. Juhász Nagy Vilmos gyűjtése nyomán közlünk egyet. Egy jól sikerült műkedvelős bál után négy legényből álló asztaltársaság három tagja elhatározta, hogy miután a hétfői piacra be akartak menni, korábban mennek haza, hogy egy kicsit hunnyanak. Biztatták a negyedik társukat is, hogy jöjjön velük, de az megmakacsolta magát és nem ment, pedig malacokat akart árulni. A bálban maradó Nagy Ferenc a távozók után szólt, hogy ő hamarabb lesz Komlóson. Amint hazafele mentek, éppen a bálban maradt társuk tanyája mellett haladtak el, amikor egyiküknek eszébe jutott : „Tréfáljuk meg a komát, ne tuggyon egyhamar a kocsijával elindulni!" Nosza az udvaron álldogáló kocsit a holdvilágon szétszedték, a hosszú létrát az istálló végéhez támasztották és az istálló gerincén a részletekben felhordott kocsit akurátosan összerakták. Még a lószerszámot is a rúd végére tették, a gyeplőt, az ostort pedig az ülés mellé. Mindezt pedig olyan óvatosan végezték, hogy egyetlen cserép sem tört össze. A létrát eldugták a kukoricásban. Mikor a bálozó cimbora hazaért, a hold már leáldozott. Ledült egy kicsit. Amikor reggel kinézett a konyhaajtón, elképedve 397