Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Hajdú Mihály: A Vásárhelyi-puszta helynevei - I. Történeti áttekintés
az egy métert sem elérő természetes vagy mesterséges kiemelkedés. Egy 1753-ban följegyzett tanúvallomásban ezt a leírást olvashatjuk a Tótkomlós és a Vásárhelyi-puszta közötti Határ-halomról, amelynek ekkor Szeglet határ alakban jegyezték föl a nevét: „...a kereksége egy jó lépésnyi a magassága mintegy térdig való volt..." 8 A halmok neveinek előtagja egy esetben személynév (Pósa-halom). Ez valószínűleg még az Árpádok idejében élt Bor-Kalán nembeli Pósáról kapta a nevét, akinek a fia, Nana 1266-ban ezen a vidéken nagyobb birtokrészt hagyományozott a margitszigeti apácákra (GYŐRFFY: 886). SZEREMLEI a Szeri-Pósa nemzetség valamelyik tagját tartja névadónak, s Pósafi Istvánra hivatkozik, aki 1471-ben halt meg 9 . Valószínűleg a talaj színéről kapta a nevét a Fekete-halom, Szőke-halom, Veres-halom, de elképzelhető, hogy jóval későbbi személynévi, családnévi eredetűek. A Veres-halommal kapcsolatban egy naiv népetimológia leírását olvashatjuk SzEREMLEinél 10 , amely szerint az igazi neve Véres-halom lenne, mert ide temették el a tatárjáráskor elpusztult régi Orosháza lakosait. Ugyancsak a nevét egykori tulajdonosa családnevéről kaphatta a Juhász-halom és Kanász-halom, de sokkal valószínűbb a gazdasági viszonyokra utaló magyarázat : a hajdani legelőhasználat, legelőfölosztás emlékeit őrzik ezek a nevek. Alakjáról, nagyságáról kapta a nevét az Apró-halom és Kis-halom, a mellette levő földrajzi alakulatról az Aranyad-halom, Sóstóparti-halom, Kakasszék-halom. Eseménynév a Búcsú-halom, és funkciójelölő a Határhalom, amelyből több is van. A halom földrajzi köznév jelentése homályosodóban van e vidéken, s ma már csak tulajdonnevekben fordul elő. Erre jellemző, hogy az eredetileg kéttagú neveket a domb földrajzi köznévvel háromtagúra egészítik ki fokozatosan, mert a halom 'kiemelkedés' jelentését nem érzik. {Fekete-halom-domb, Pósahalmi-domb, Kanászhalmi-domb stb.) Önállóan is szerepel azonban a domb utótag (Hármashatár-domb). A part hosszabban húzódó földkiemelkedést jelent, s nem föltételezi mindenképpen valamilyen víznek a párhuzamos jelenlétét, de nem is zárja ki azt. A Fecskés-part mellett van ugyan lapos, de elég távol, s nem párhuzamosan vele. A Sóstó-part, Fehértó-part viszont a vizek mellékét jelenti. A lapos legtöbbszög kiszáradt hajdani folyómeder, mélyebben fekvő, hosszan elhúzódó, többnyire vizenyős terület neve. Ma általában a benne fekvő valamelyik földdarab tulajdonosáról kapja a nevét {Dajka-lapos, Meszlényi-lapos, Pinkó-lapos, Szemenyei-lapos stb.), de lehet a névadás indítéka a mellette levő földrajzi név is {Aranyad laposa, Sóstó laposa stb.). A hajlat, hajlás azonos jelentésű a lapos földrajzi köznévvel, de jóval ritkább használatú tulajdonnevekben. Egyetlen példát találtam rá : Aranyad-hajlat. A földterület funkcióját a, művelési ágára vonatkozik a föld 'szántóföld' {Engeltallérföld, Dénes-föld stb.), gyöp 'kisebb rét, legelő' {Czuczi-gyöp, Hős-gyöp, Lázár-gyöp, Papgyöp stb.), legelő {Koncz-legelő, Borosszéki-legelő, Tanyaszéli-legelő stb.). A járás 'nagyobb kiterjedésű legelő' előtagja többnyire a volt tulajdonosra utaló személynév {Borotvás-járás, Csáki-járás, Elek-járás, Meszlényi-járás stb.), de lehet az oda kihajtott jószágok közneve is {Csikó-járás, Liba-járás stb.). Valószínűleg családnévi eredetű a történeti előfordulású Tühegyi-járás, de ezt a jelenkori adatközlők már nem ismerték. A víznevekben a tó, szék, ér, kanális, csatorna és kút köznevek szerepelnek^ A tavakat általában tulajdonságaikról nevezik el. (Fehér-tó, Sós-tó, Kis-sós-tó.) A szék általában 'időszakos vízállás', tehát a tónak olyan változata, amely esőtlen nyarakban kiszárad. Mutatja ezt az is, hogy a Kis-sós-tó népi neve gyakrabban Görbe-szék. Ide tartozik még a Boros-szék, Kakas-szék név is. Az ér a természetes vízfolyás neve, amelyekből azon8 Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Egysége Régi városi iratok. 2. csomó 77. sz. 9 Szeremlei Samu: i. m. I, 140. 10 Uo. I, 145. 79
