Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Nagy Gyula: Takaros Maczelka, a különös

lel mérték. Kocsival hordták be a pincébe, amely tulajdonképpen bolthajtásos, téglából rakott verem volt. A répákat kézről kézre adogatták, úgy rakták be. Középen utat hagytak. A répát nemcsak a szélén, de mindenütt sorba rakták. A szélét függőlegesen rakták, vastag végével kifele. Amikor télen répát hordtak az istállóba, sokáig nyitva volt az ajtó, ezért éjjelre egy vödörben parazsat tettek a verembe. A levágott lucernarendek tövei egy vonalban álltak. Ketten-hárman marokba szedték a rendeket és kerítés mellé állították száradni. Száradás után csuhéjjal kis kévékbe kötötték. 30 kévét raktak egy keresztbe. Karóra húzták a keresztet. A keresztrakás előtt két csuhéjkötelet terítettek a földre s ezzel kötötték le a papot. Szalmából pap-kévét csináltak, három helyen összekötötték és a keresztre tették. A keresztek is sorban álltak a kerítés mellett. Amikor a lucerna teljesen megszáradt, állványon összerakták, hogy alatta a féreg ne tanyázhasson. Maczelka mindig tudta, hogy hány kéve lucernája van és napokra beosztotta. Takaros Maczelkának 20 kishold földje volt s 24 holdat bérelt. Azon is éppen úgy dolgozott, mint a sajátján. A bérelt földön levő tanyát nem adta ki, mert sáros időben a tanyás kimászkált és felvágta az udvart. Amikor a bérletet otthagyta, tízével kerülgették egymást a bérlők, mert nagyon tiszta maradt utána a föld, versenyeztek érte. Amilyen szép volt a föld, amelyet munkált, olyan volt a tanya és környéke is. A tanya faltöve körül volt tapasztva az ereszetig s pörnyével meszelték. Az udvart dróttal kerítették be. Az út felől a kerítés lécből készült és fehérre meszelték, nehogy nekimenjen a jószág és az ember. Az udvaron műkutat fúrattak, bárkinek szívesen adtak vizet, de mindig az öreg öntötte tele a kantákat, nem szerette, ha a kút körül vizes tócsa volt. A vályút minden héten takarították, még aratásban is kisúrolták. A 80—100 • -ölnyi virágos- és veteményeskertjüket is bekerítették. Minden tavasszal ásás közben a földet átrostálták. Nagy rostát használtak erre a célra. Az egyik ember lapátolta a rostába a földet, a másik a kezével dörgölte. A rostát nem emelték fel. Amint az alja tele lett, odébb tették. Kb. 1000 П-öl szőlleje is volt. Az öreg kötözte, vagy a legöregebb lánya. Úgy kötözték, hogy a kötőmadzag ne lásson, a levelét nem volt szabad a karóhoz kötni, és a lehullott leveleket mindig összeszedték. Agyöpöt szilvafával ültették körül. — Mindig volt pálinkája. Naponta egy litert számított magának s a többit a vendégeknek szánta. Az orvos szerint a pálinka marta ki a gegőjét s utóbb rézcsövön táplálkozott, de akkor is ivott. Minden esztendőben a gyümölcsfák derekát üvegdarabbal szépen lekaparták és olajos ruhával megtörülgették. A tanya minden helyisége földes volt. A tetejét cserép fedte. A padláson a horogfák közét leveletlen náddal beszőtték, hogy a havat a szél ne hordja be és nyáron hűvös legyen. A padlás földjét tapasztották és meszelték. A félhérung (a magasítás) is meszelt volt. A padlás egyik felében szalonna, kolbász volt felakasztva. Az egyforma hosszú kolbászok rúdon csüngtek, de fölöttük egy-egy cseréptányér volt, hogy a nádból ne hulljon a kolbászra, szalonnára férög. A tányérokat madzaggal kötötték fel. Fenékkel nézett felfele. A kolbász szalonna alatt bádogból készített vályúszerü tál volt, hogy a zsír ne a padlásra csöpögjön. A padlásfeljáróhoz egy pár gyékénypapucsot raktak s csak abban léphettek a padlásra. Ha a látogató röstellte levetni a cipőjét, zsákot terítettek a padlásra. Ámbár — úgy mondják — a nagymágocsi grófkisasszonnyal is levettette a cipőjét. Parasztosan öltözött. Nyáron ráncba szedett bőgatyában járt. Csomót kötött a gatyaszárra, hogy csatakos ne legyen. Borjúszájú inget hordott és rézgombos mellényt húzott rá. Nagyszélű, kerek tetejű, zsíros kalapot viselt és bőrpapucsban járt. A házban nem vette le a kalapját. Tajtékpipát szívott. A gatyakorcba dugta a kostökzacskót. Három réz pipaszurkáló csüngött a sallangról. Eleinte csiholó acélja volt, később vas masinatartót hordott az ing zsebében. Télen testhezálló csizmanadrágot húzott és posztócsizmában járt. Ekkor is fehér borjúszájú inget használt. Kiskabát felett bekecset hordott. Fejére báránybőr sapkát 544