Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Karasz Péter, a szervező

1927-ben a Gazdák Biztosító Szövetkezetének városi irodája mint üzletszerzőt alkalmazta és itt tevékenykedett haláláig. 1935-ig kétlaki életet élt. Helytállt az irodában, de a gazdaságát is vezette a Pusztán, ahol a távollétében a felesége irányította a tanya és a föld sorsát. Hivatali tevékenységét és városi összeköttetéseit arra is felhasználta, hogy szervezze a parasztságot a Pusztán. Soha, egy percig sem feledkezett meg arról, hogy közülük jött, látta, ismerte bajaikat, és amennyire erejéből tellett, igyekezett sorsukon javítani. Kiharcolta a kecskeméti Mezőgazdasági Kamarától, hogy a Csajági Olvasókör könyvtára mezőgazdasági szakkönyveket kapjon. Kirándulásokat szervezett. Ezek során mintagazdaságokat tekintettek meg. Ezüstkalászos Gazda-tanfolyamokat indított. Vásárhelyen a Baromfi- és Nyúltenyésztők Egyesületének elnökévé választották. Fő erőssége, jellemző tulajdonságainak egyike a szervezőereje volt. Meg tudta nyerni az emberek bizalmát. Vásárhely—Kutason megszervezte a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet egyik jelentős ágát, a Tejszövetkezetet, ahol ügyvezető elnök lett. Rábeszélte a kisparasztokat, hogy a tejet a szövetkezeten keresztül értékesítsék. Olyan szállító hálózatot szervezett meg, hogy még a Puszta legtávolabbi pontjáról is időben beérkezett a tej a feldolgozóba. Szamarak hozták hátukra kötözött kannákban azokról a tanyákról, ahol a gazdának nem volt más szállítási lehetősége. Kutason olyan modern tejátvevőt és feldolgozót rendezett be, amely bordás hűtőjével, minőségvizsgáló berendezésével, szeparátorával, tárolóterével, tisztaságával a mai követelményeket is kielégítené. A kutasi Fogyasztási Szövetkezet az ő kezdeményezésére csak nemesített tyúkoktól származó, minőségi tojást vett át. Ezzel a pusztai aprójószág-állományt kívánta megjavítani. Simándi Béla így írt róla: „Ő tágította ki előttem a tanyai világot, hiszen azt nála jobban senki se ismerte. Mindenkit ismert és a város, az óriási határ minden problémáját tudta." Karasz Péter is szerzőtársul szegődött Simándinak a „Tanyai írások"-ban, de a többi ellenzéki lap is gyakran közölte munkáit. Minden területen igyekezett haladni. A Pusztán neki volt először kerékpárja és rádiója. 1926-ban a kis fülhallgatós, detektoros készülék nagy szenzációt keltett, még a család városon lakó tagjai is kijártak a Pusztára rádiót hallgatni. Később hangszórót szerzett, amit kitett az eresz alá s így a környék tanyáiban is hallgahatták az adásokat. 1931. június 7-én, vasárnap délután a Magyar Rádióban saját maga olvasta fel előadását amelynek „A rádió hasznos volta a kisgazda-társadalomra nézve" címet adta. A „Budapesti rádió- és telefon hírmondó műsora" fényképét is közölte. A rádióban ezután még többször is szerepelt. Amikor 1934-ben törvényhatósági bizottsági tagnak megválasztják, már városszerte úgy emlegetik, félig viccesen, félig komolyan, mint a „puszták alkirályát." Segített a kutasi Népházat kiverekedni. A városban a Gazdasági Egylet ifjúsági csoportját ő szervezte meg, és ennek előbb az alelnöke, majd az elnöke lett. Közéleti tevékenysége során a közös érdek: a parasztsors jobbá tételén való munkálkodás, csakhamar összehozta id. Gregus Mátéval, akivel életreszóló barátságot kötött. Sokoldalú Szervező tevékenysége miatt nemcsak a Pusztán és Vásárhelyen vált fogalommá a neve, nemcsak a helyi lapok foglalkoztak mind többet vele, de híre jutott a fővárosba is. Közben egyre kíméletlenebbül támadta a helyi bürokráciát, a képviselőket, a városuk boldogulásáért nehezen mozduló városatyákat. A helyi újságok mindennapos témája volt az a torzsalkodás, amely a városi főállatorvos, a törvényeket a helyi adottságok figyelembevétele nélkül végrehajtó hivatalnok és a kisbirtokos parasztság ismerője, szervezője, érdekeinek védője között folyt. Nem csoda, ha radikalizmusa miatt a „torony alatt" egyre többen kezdtek haragudni rá. A város egyik szatirikus hetilapja, a „Karikás" szinte minden számában élcelődött rajta. 539