Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

Németh László: Iskola Kakaskúton című tanulmányában a „Gregus iskolában" tett látogatásának az élményét írja le, amikor éppen történelemóra volt. Elmondja, hogy a történelem tanulásához a gyerekek elsősorban maguk hozták a szemléltetőanyagot és ezzel kidíszítették, berendezték a „tantermet." A régi könyvek, illusztrációk, metszetek korabeli tárgyak is akadtak, hiszen az egész falu segített gyűjteni. Németh László így ír erről: „Minden két hétben új korszakkal rendezik be az istállót, Ahogy látom, pillanatnyilag az egész falu XVIII. századot tanul." Tevékenységének talán legmagasabb csúcsára halála előtt három évvel, 1935-ben, a Pusztán megtartott „író-paraszt találkozó" időszakában jutott. Megelőzte ezt az eseményt az év első hónapjaiban megtartott Országos Gazdaifjú Kongresszus, amelynek, „Fiamátéval" együtt, egyik lelkes szervezője volt; majd az „író-paraszt találkozónak" 1935 nyarán úgyszintén. Az ország minden pontjáról összejött fiatalok és idős parasztok, majd a néppel együttérző írók találkozója nyílt szervezkedéssé vált a paraszti réteget is sújtó sok törvénytelenség ellen. Id. Gregus Máté mint előadó is tevékenykedett. Az „író-paraszt találkozón" tartott előadásáról két, az összejövetelen részt vevő író is megemlékezett. Simándi Béla így írt róla : ...,,A kutasi gyűlésen az öreg Gregus értékes előadást tartott a vásárhelyi, így a puszta tanyavilágának kialakulásáról." Illyés Gyula pedig így emlékezik: „...Az író-paraszt találkozón a tanyai központban már alig volt hallható Gregus Máté előadása abban a háborgásban, amit a rendszer ellen szegülő gazdák és írók keltettek a hibák jogos felszámolását sürgetve." Idős Gregus Máté emberi arculatához hozzátartozik az a külső és belső kép, amely egyéniségét, személyiségét még közelebb hozza hozzánk. Középmagas termetű, kissé köpcös, vállas ember volt. Kreolos, napszítta bőre, kerek arca, fekete bajusza, kiálló járomcsontjai törökös benyomást keltettek. Hagyományos, többnyire sötétszürke vagy fekete parasztruhában járt. Közvetlen, beszédes, barátságos ember volt. Tanyája mindig nyitva állt azok előtt, akik segítséget jöttek kérni, és barátai előtt, akik vendégeskedtek nála. Koczka Pál — egy orosházi kör elnöke — a tagsággal együtt gyakran tanulmányozta a Gregus-tanyán a gazdálkodást. Még a városból is kijártak hozzá az „úriemberek." Féja Géza így ír erről a Viharsarok című könyvében : „A Gregus-tanya nevelőmunkája felbecsülhetetlen. Némelyik napon öt-hat szekér fordul be a tanyára tanulni vágyó parasztokkal. Ez a kis gyümölcserdő minden iskolával felér." Igen szerette a pálinkát. Koczka Pál mondta, hogy többször árultak egymás mellett az orosházi piacon. Zsebében mindig ott volt a butellája, amit gyakran elővett, de nemcsak maga ivott, hanem megkínálta a szomszéd árusokat is. Juhász Nagy István szerint: „...nagyvérű embör vót. Szerette a mönyecskéket is. Ezt az egész környék tudta róla. Még idősebb korában is vót ëgy-két mönyecskéje." „A népes család szelleme, lelkivilága merőben különbözik a tanyai gazdákétól. Jártam érettségizett, sőt: egyetemről visszaszakadt gazdáknál, ám a csupán elemi iskolát végzett gyümölcskertészek lelkivilága mélyebb, tisztultabb, kultúrájuk komolyabb, gyökeresebb, mert a magyar agrárlélek, agráréletforma alakult át bennük. Ezeket az embereket növények, virágok, gyümölcsfák nevelték. Szelídség, finomság és bizonyos átszellemültség honol házukban, s a családi életnek egészen különös melegsége" — írja Féja Géza. Különös ember volt a pusztai parasztok szemében. Nem értették, miért „spekulál" annyit, miért látni keveset a földjén? Feltűnt, hogy ritkán fogja meg az eke szarvát, inkább könyveiben búvárkodik, mégis többre viszi, mint ők, akik keményen megdolgoznak minden barázdáért. Pedig ő talán nem is a vagyona gyarapításán, hanem épp valami közügyön 534