Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

A tanya mellett levő vizesgödröt úgy fordította a maga hasznára, hogy kosárfonásra fűzvesszőt telepített köréje. Ezzel megszületett az első fás pusztai tanya. Azelőtt az épülete­ket fák egyáltalán nem, vagy alig övezték, legfeljebb néhány tüskés bozót, tamariskacserje tengődött az északi falak tövében. Ettől kezdve Gregus Máté példamutatására a pusztai tanyák körül elszaporodtak a fák. Az út mellé kísérletképpen néhány eperfát ültetett. Amikor látta, hogy szépen fejlődnek, epreskertet telepített a tanya köré. A fent említett évkönyv így ír erről: „8 hold földön állt eperfa, úgy összeválogatva, hogy 3 hónapig teremnek." Ez azt jelentette, hogy bizonyos eperfajták különböző időszakban kezdtek érni és egy negyedéven keresztül eltartották a gazdaságot friss gyümölccsel. Később a legkülönfélébb gyümölcsfákkal is kísérletezett. Nemesítette az őszibarackot, a „jeruzsálemi szilvát", meggy­cseresznyét, kajszibarackot, „Török Bálint-féle" és „cigányalmát," a körtét, és ezekből cse­metekertet, mintaiskolát is létesített. Eleinte parasztosan kezelte a fákat, de később, külö­nösen Máté fia, szakszerűen gondozta. Az első tő szőlőt egyik lánya ültette a homokba. Id. Gregus Máté kisebb konyhakertet is létesített, de az csak a családja igényeit szol­gálta. A pósahalmi tanyája udvarán artézi kutat fúratott. Ennek vizével a gyümölcsfákat is locsolta a száraz hónapokban. Külön engedélyt kért, hogy az állomás artézi kútjának csurgalékvizét csövön a vasúti töltés alatt átvezethesse a másik oldalon fekvő legelőjére és szántóföldjére, amit alacsony körgáttal vett körül, hogy az életet adó, drága víz el ne szök­hessen. Ezzel elsőnek alkalmazta a Pusztán az árasztásos öntözést. Követőkre talált ez a kísérlete is. (Például a Hódi tanyán.) A korszerű állattartásra és fajtanemesítésre is berendezkedett. Az epret felhasználta a baromfi- és a disznóállomány etetésére, sőt selyemhernyót is tartott, amit szintén az eperfa tett lehetővé. Nemesített, fehér parlagi tyúkokat neveltek fiával. Arra is gondoltak, hogy a Puszta egységes baromfit tartson, ezért 20 tenyésztojást adtak minden kisgazdának, aki hajlandó volt ennek fejében két-három darab jércét visszaszolgáltatni. A gyümölcsös jobb kihasználása végett később szeszfőzdét építtetett. A cefrét a disz­nókkal etette meg. 50—60 darab sertést is tartott. A cséplési pálinkát a környékbeli kisgazdák tőle vásárolták, mert tudták, hogy nekik olcsóbban adja. A kapások munka végeztével csapatostól keresték fel egy-egy pohár pálin­káért és Gregus Máté mindig megkínálta őket. Volt olyan év a két világháború között, amikor ezer liter pálinkát főztek. Az őrletés is nagy gond volt akkor a Pusztán, s a lehetőséget felismerve előbb kis dará­lót, később hengermalmot építtetett, amit motorhajtásúvá modernizált. A növény- és gyümölcstermesztés, az állattenyésztés célszerű összehangolása, a termei­vények gazdaságos feldolgozása egy rendkívül előrelátó ember szervező- és alkotókészségét bizonyítják. Nem alaptalanul nevezte a kortárs újságíró azt, ami ezen a birtokon folyt,»terv­gazdálkodásnak.« A parasztbirktokosok között a Pusztán első volt, aki a tömegárutermelés szükségességét felismerte és az egységes fajtajelleg előállítását szorgalmazta. Különös figyelmet érdemel az is, hogy tudásával, szorgalmával és vállalkozásaival nemcsak a saját vagyonát növelte, hanem igyekezett a Puszta kisárutermelő népét is jobb gazdálkodásra bírni, és ezért áldozatokat is hozott. „A legtöbb kézi munkát maga végzi" — írja az évkönyv. — „Népes családjának min" den tagja dolgozik". Féja Géza Viharsarok című könyvében így foglalja Össze a 30-as évek közepén szerzett tapasztalatait: „...az alföldi homokon megalapította a gyümölcsös parasztbirtokot ... Itt fekszik az állomás közelében s fia, az ifjabb Máté vezeti. 47 hold földje van a tanyának, tíz hold belőle dróttal kerített epreserdő. A terület többi része, 37 hold, végig gyümölcsös. 60 000 darab facsemetéje van. 40 000 darab eladásra kész. Negyvenötfajta rózsájuk is van, kétezer anya­34* 531

Next

/
Oldalképek
Tartalom