Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - II. Házasság és lakodalom - 2. A lakodalom

— Helyes! — Egy háznak van négy sarka. A négy sarkában ül egy macska. Minden macska előtt ül három macska. Hány macska van a házban? — Négy. Mert akármelyik körülnéz, hármat lát maga előtt. — Ez is jó! A menyasszony apja is meg szokott szólalni: — Na, most fiacskám kiadunk mindent, ha te asztat még megmondod énnékem, mi az új párnak a leggyöngyebb élete. A vőlegény helyett a vőfély válaszol: — Hát én elmondom, hogyha egy a gondolatunk. Annál nagyobb kincse nincsen, mint a szerelem és a boldogság. — Jól van fiam, jól feleltél, most már kiadok mindent, amit oda szántunk. — Erre föl ëgy-ëgy pohár borral köszöntsük föl egymást!" Miután a kikérés megtörtént, a legények a bútort, a lányok pedig az ágyneműt a kocsira rakják. Az átlagos szülői ajándék a lány részére egy szobabútor, egy konyhabútor, három ágyra való toll, téli nyári takarók, három-négy váltás huzat, függönyök — de csak az első világháborút követő időktől — és rongypokróc. A kocsira való fölrakodás sok tréfára adott alkalmat. Az udvaron és a színben félredobott, rossz használati tárgyakat is csempésztek a kocsira, és jót mulattak, mikor „leleplezték" a vőlegényt, hogy azt is el akarja vinni. Volt, ahol el is vitték, amit fölcsempésztek a kocsira: cipőkefét, éjjelit, kisszéket, stb..., és ezeket a lakodalomban adták vissza, hogy nem kéri hozománynak az ifjú pár. Ha lovas kocsival mentek, összehurkolták az istrángot, leláncolták a kerekeket, hogy a kocsi ne tudjon elindulni a hozománnyal. Induláskor nagy zajt csaptak. Fedőket vertek össze, daloltak, kurjongattak. Nagy cserépfazekat raktak tele hamuval, és a kocsi kerekéhez vágták, hogy a szétszálló pörnyétől a lovak megijedjenek. Egy-egy üveg bort is szoktak a küllőhöz vágni, hogy ne kotyogjon. A hozomány hazaszállítása után a vőlegény házánál egy kis evés-ivás következett, de nem merültek nagyon bele, mert készülni kellett a másnapi lakodalomra. „Mindenki oda készítette a hasát is, mëg a lábát is." Azért ennek a mozzanatnak is megvolt a maga rítusa. A menetet a vőlegény anyja fogadta, akihez a vőfély így köszöntött be: — Örömanya, megérkeztünk. Sokmindenfélét hoztunk, ha a szoba kicsi, mer bizony három szekér rakománnyal jöttünk, ennek bizony hej is köll, ki köll ütni az egyik falát. Az örömanya válasza: — Tudok én hejet anni, hadd legyen az új párnak, ne legyen nekik hiányuk. Megkezdődik a lerakodás. A menyasszony részéről az első koszorúspár és valaki rokon : nagynéni vagy keresztanya megy a stafirral. A szalmazsákot az első koszorúspár kiviszi a szalmakazalhoz és megtömi. Ez újabb huncutságra alkalom: tököt vagy más kemény tárgyat is tesznek bele ; van úgy, hogy ballangóval tömik meg. Amikor mindent bevittek a házba, a vőlegény apja szól a menyasszony keresztanyjának: — Mond mëg neki (ti. a menyasszonynak) áztat, hogy látom, hogy lësz belülietek valami, most már mëg is lëssz a befogadóképesség. Ha elgyüssz hozzánk, azér, hogy szüleid főneveit fiamnak, úgy tekincsétek tovább is ükét, mint édes szülőket. Ez az én kérésem. Az idősebb nőrokonok ezután fölvetették az ágyat, a fiatalok pedig szórakoztak. Az esküvő napján már reggeltől gyülekezett a rokonság. Külön gyülekeztek : a menyasszony rokonai a menyasszonyosháznál, a vőlegény rokonai a vőlegényesháznál. A koszorúslegények ebéd után kocsival mentek el a koszorúslányokért, és úgy vitték őket a menyasszonyosházhoz. A koszorúslegények közt vetélkedés folyt: kinek a kocsija szebb. Ők azután, hogy a koszorúslányt elvitték, volt, hogy elmentek a vőlegényesházhoz, és annak a násznépéhez csatlakozva mentek a menyasszony kikérésére, ahol újra találkoztak a pár510