Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - S. Nagy Anikó: Betyárhistóriák

ügyes, igazságos embereknek látták őket. Határozottan elkülönítették tőlük a pusztán meggazdagodási vágyból, kincset remélő elemeket, kiket zsiványoknak neveztek.

4 A betyárkodás nem jelentett állandó életformát. A szegénylegények többsége mostoha körülményei miatt szükségből választotta rövidebb-hosszabb időre a betyársorsot. Nem egy betyár tért vissza ismét a becsületes emberek közé. Olyanok is akadtak, akik nappal „jó emberek" voltak, s betyárkodásukat a véletlen fedte fel, vagy hirtelen meggazdagodásuk vált gyanússá. Tevékenységük módja szerint betyárfajták alakultak ki: gyalogbetyár, lovas betyár, kocsin járó betyár. A nép előtt a legnagyobb megbecsülésnek a lovas betyárok örvendtek. A betyártörténetek legnagyobb része egy-egy híres betyár alakja köré csoportosul. A nép emlékezete hőseit keresztnevükön szólítja, s nem engedi, hogy az elnyomatás jelképeivel, a pandúrokkal folytatott harcban alulmaradjanak. A Pusztán eseményszámba ment, és hamar híre járt a neves betyárok megjelenésének. A Vásárhelyi-pusztán is őrzik Rózsa Sándor emlékét. „Rózsa Sándor többször meglátogatta a Vásárhelyi-puszta szegényeit. Ezeket a látogatásokat nagy megtiszteltetésnek vették. Egy alkalommal megjelent Rózsa Sándor Szőke János kunyhója előtt. A lovakat kipányvázták. Rózsa Sándor megkérte a kanászt, főzzön nekik paprikást. Amikor elkészült, evéshez láttak. Minden fatányér mellett ott hevert a töltött pisztoly. Egyszer nagy csaholásba kezdtek a kutyák. A kiskanász ijedten szaladt be a kunyhóba. Rózsa Sándor mindjárt tudta, mitől riadt meg annyira. Még arra is jutott idő, hogy megnyugtassa a fiút. Ekkorára nagy büszkén belépett a komisszárius és öt pandúrja. Egyszeribe elment a kedvük, amikor meglátták a betyárokat az asztal mellett. Vissza akartak fordulni, de a betyárok rátették a kezüket pisztolyaikra. Mit volt mit tenni, engedelmeskedtek. Kérte Rózsa Sándor a pandúrokat, hogy tartsanak velük. A pandúrok visszautasították a szíves invitálást. Erre Rózsa Sándor azt mondta Szőke Jánosnak, hozzon a pandúroknak jó erős, csöves paprikát. A közlegényeknek 12, a komisszáriusnak 14 darab járt. A pandúrok könyörgésre fogták a dolgot, de nem volt menekvés, hozzá kellett látniuk a kegyetlenül erős paprika evéséhez. Aki megette, elmehetett. Rózsa Sándor azt mondta társainak, nem bánt a lelkiismeret, hiszen nem éhen engedtem el őket. Megköszönték a betyárok Szőke János vendéglátását és elvágtattak a közeli nádas felé."

5 Hasonló büntetést kapott a vásárhelyi plébános, akit Rózsa Sándor egyszer ismét hatodmagával látogatott meg. „...csapra verték a templom szent hordóit. A pocakos plébános sem unatkozott, táncolnia kellett ingben-gatyában. Gondolták, a szentatya is megéhezett, ezért vöröshagymával traktálták, amire bort kellett innia. Mikor megunták a dáridózást, még tréfálkoztak a szentatyával egy darabig, aztán faképnél hagyták."

6 Több betyártörténet véli felismerni a Pusztán megjelenő lovasban a híres betyárvezért. „Varró nagyapa (1899-ben halt meg 69 éves korában) mikor egyszer a kakasszéki tanyáján legeltetett, estefele járt az idő. A csillagok járásából látta, hogy 11 felé jár már, amikor egy betyár, fekete lovon odavágtatott. „Az Istenit kendnek, de régóta itt tüzel kend!" A szürit leterítette és a tűz mellé feküdt. „Ha az a csillag irántunk lësz, szójjon." Szólt is. A betyár hirtelen felkelt és Varró Mihály ekkor látta, hogy a szűr ujja tele volt kötőfékkel (a szűr ujja ugyanis be volt kötve). „Szó ne legyen, mer baj lësz", — azzal elvágtatott Kakasszéknek, mert ott nagy nádas volt. Jóvágású, magas, szép takaros ember volt, körülbelül maga Rózsa Sándor.

7 4 A „betyár" szó perzsa-török eredetű, eredeti jelentése: dologtalan suhanc. A pusztai útonálló csak másodlagos jelentés. Régebben olyan bérest neveztek betyárnak, aki nyári munkákra szegődött el. A hivatalos szóhasználat nem tett különbséget a betyár és a zsivány között. (Szabó Ferenc: i. m. 59—61.) 5 Szőke János kései leszármazottjától gyűjtötte Gémes Gyula. 6 Gémes Gyula gyűjtése. 7 özv. Kertész Imréné, Varró Máriától és Varró Annától gyűjtötte Nagy Gyula. 490