Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Nagy Zoltán: Mi a szép? - IV. A tárgyak szépsége

„...Igyál Pajtás haván bennem ha nints bennem töcs tele nekem is jut belőle Ez a Butella Polják Pálluré aki irtaszarta aki olvassa maga..." A butellák űrtartalma éppoly változatos, mint alakja, ezért néhányra figyelmeztetőül ráírta a gölöncsér annak körülbelüli nagyságát, hogy megtöltése esetén a tulajdonosa meg ne rövidüljön. „...Szép Butela e takaros hozd teli Szivem kocsmáros hogy ebe 1 fél liter belenem féradsz ide énhad öntöm föl..." A jó pálinka mindig kelendő, beszerzése az azt szeretőnek anyagi áldozat. A következő szöveg a kevéspénzű, de szíves vendéglátó ember típusát villantja fel. „...Hajdú Lajos az én gazdám sok szór fohászkodik hozzám agyál zsidó belém többet hogy a gazdám ihason eleget nesze jó barátom toszi Pál ne köszöngess csak igyál..." A szép, tetszetős butellánk könnyen lába kelhetett. A dísz nélküli, sima, egyszerű mázas példányokra gyakran utólag belekarcolta a használója a nevét. Találkoztunk olyan butellával is (valószínűleg nevet is viselővel), amelyről az égetett cserépig gondosan lekaparták a tulajdonos nevét, vagy a butella egyéb megkülönböztető jegyét, egyértelműen bizonyítván a lopás tényét. Többek között éppen ezért egy cseppet sem kell csodálkoznunk, ha a butellák zömén az eltulajdonítót sújtó súlyos átkot olvashatunk. Az italozás vagy egyszerű elvesztés esetén, lehet, hogy e szöveg és a tulajdonos neve jutatta vissza egykori gazdájának. „...Miezen a fölir att én Saját ke zemmel irtam nevemet R Szabó Ferenczé Ha eltévejedik szerelmes barátom, szolgáltasd kezemhez mert igaz jó szagom..." 468