Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A gyermek és az iskola - Népi játékok

és igyekezett eltalálni a társáét. A lökés behaj'tott mutatóujjal történt. Ha sikerült, akkor azt mondták: „Cikk!" A lökő ekkor megnyerte az eltalált golyót. Ha az eltalált golyó kislikker volt, akkor azt vette fel, az eltalált nagy golyó helyett egy kislikkert kapott. Az eltalált golyó gazdája egy kis ideig kikerült a játékból. Úgy igyekeztek lükni, ha nem is lett cikk, a következő lökő golyója ne az ő golyója közelében álljon meg, mert az előnyt jelentett a következő lökőnek. Ha az első lökő nem talált, akkor a harmadik játékos is letette a golyóját, lehetőleg úgy, hogy ne lehessen könnyen eltalálni. Ekkor a második játékos lökött rá. Bármelyik golyóra lökhetett. Arra lökött, amelyik számára előnyösebb volt, de csak egyet lökhetett. Ha cikket csinált, akkor addig lökhetett, míg el nem vétette, vagy minden golyót el nem nyert. Ha a második játékos is mellé lökött, akkor a negyedik játékos is letette a golyóját és a harmadik játékos lökött. A lerakás addig folyt, míg volt játékos. Ha minden játékos letette a golyóját, s cikk nélkül lökött az utolsó is, az első játékos következett. Azután a lerakás sorrendjében löktek. Játék közben voltak csalogató lökések is. Miután nem volt kötelező a golyóra lökés, a játékos csak annyira gurította a golyóját, hogy előnyösebb helyzetben legyen a következő lökéskor. Addig játszottak, míg golyójuk volt. A megbízható gyerekeknek hitelük is volt. Általában megadták az adósságot. A likkert a boltban s egymástól szerezték be. Lyukra játszás: Sima helyen 8—10 cm átmérőjű, 5 cm mély lyukat ástak bicskával. A lyuktól a nagyobbak messzebbről, a kisebbek közelebbről a lyukba gurítottak. Azt a helyet, ahonnan gurítottak, egy egyenes vonallal jelölték meg. Nem volt fontos a sorrend. Aki a lyukba gurított, vagy a lyukhoz legközelebb állt a golyója, az lett az első. Ha két vagy több golyó „forma" volt (egyenlő távolságra voltak a lyuktól), vagy többen gurítottak lyukba, akkor azok újra gurítottak az elsőségért. A játszó addig guríthatott, míg mellé nem gurított. Azután a következő játszott. Ez addig tartott, míg minden golyót bele nem löktek a lyukba, s akkor újra kezdődött a játék. Gombozás: 6—12 éves fiúk játszották az első világháború végéig. Az iskolában is gomboztak, de volt olyan tanító, aki nem szerette és eltiltotta. Az udvaron, falnál, vagy deszkakerítésnél játszották. Kiválasztották azt a falat vagy kerítést, ahol jól ugrott az ütő. Nagyon népszerű játék volt. Amint cimbora akadt: gomboztak. Szerettek gombozni. A barackosi iskolában egyszer megesett, hogy annyira belemelegedtek a gombozásba, hogy nem hallották a pap-tanító „harangozni!" felszólítását. A tanító jól elf énekelte őket. Gombbal csak a legfiatalabbak ütöttek. A rendes gombozónak saját ütője volt. Ez nagy értéknek számított. Vörösréz 4-krajcárosból, vagy más nagyobb, forgalomból kivont pénzből készítették. Egy nagy „mutert" (anyacsavart) szereztek, s arra ráillesztették a pénzt, s addig ütötték, míg homorú nem lett. Szabályosnak kellett lenni. Az így elkészített ütő csengő hangot adott és szabályosan ugrott. A ferdére sikerült ütő félrehordott, s repedt hangja volt. Ha félhasúra sikerült, akkor pörgött, s ha leesett, elgurult. A félhasút eldobták. A jó ütő ott maradt, ahol leesett, s mindig a hasára esett. A jó ütővel célozni is lehetett. Az ütőt sokszor a kovácsinas készítette. A tanya körül a rossz csurákokról (eldobott, avult ruhákról) leszedték a gyerekek a gombot. Végszükség esetén a kábátokról is levágták. „Az istenit a körmödnek, má ettű se marathacc!"—mondták. De egymástól is vették a gombot, tízet adtak egy krajcárért. A jó gomb háta kissé domború. Amelyik nem volt jó, „buktira" adták oda. A gombokat srtimfliből (harisnyából) készített zacskóban tartották. A zacskó ruhából is készült. A száját összehúzták és bekötve tartották. A szép piros zacskó rangos volt. A mándlizsebbe tették, a madzagját pedig a gomblyukba kötötték. A jó játékosnak százszámra volt gombja. A kevés gombot a zsebben tartották. Lyukra gombozás: Legtöbbször lyukra gomboztak. Kerestek egy kisebb, sima helyet. A közepére egy lyukat faragtak bicskaheggyel. Két-három méterről dobtak. Akinek a gomb432