Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - I. A körök születése

különösen, ha iszósok (italosok) voltak. Azért is fizettek nekik, hogy majd jobban iparkod­nak, ha valamit visznek hozzájuk. Máskor meg a mester fizetett a gazdáknak. Ha sürgős volt a munka, a munkáltató vitt egy kis italt, hogy a munka jobban haladjon. Ëlet az olvasókörökben I. A körök születése A Pusztán élő emberek kulturális élete az olvasókörökben zajlott. Az iskolákon kívül a körök elégítették ki a tanyavilág lakosságának szellemi szükségletét. Szerepét, hatását még eddig nem mérték fel jelentőségének megfelelően. 1 Fejezetünk néprajzi szemlélettel igyekszik az olvasókörök életét vázlatosan bemutatni. A vásárhelyi pusztán 14 olvasókör működött. Barackosi Olvasókör (1884), Pecercés­háti Olvasókör (1892), Csajági Olvasókör (1925), Sóstóparti Olvasókör, Kakasszéki Olvasó­kör (1925), Pusztakutasi Olvasókör (1892), Pósahalmi Olvasókör (1927), Pusztafeketehalmi Olvasókör (1890), Mágocsoldali Olvasókör (1903), Fecskésparti Olvasókör (1901), Cinkusi Olvasókör (1928), Tatársánci Olvasókör (1907), Aranyadhalmi Olvasókör (1927) és Kardos­kúti Olvasókör (1896). Az olvasókörök hivatalos neve legtöbbször eltér a nép által használt elnevezéstől. A mindennapi életben olvasókör, kör elnevezés járta. Legtöbb kör az iskola mellé épült. Ez természetes is, hiszen a két kulturális intézmény kiegészítette egymást. Leg­több helyen a pusztai tanító szívesen és eredményesen vett részt a kör életében, sok esetben a vezetésében is. Az olvasókörök legtöbbször könnyebben megközelíthető helyen: főbb útvonal, közlekedési csomópont stb. mellett, vagy annak közelében épültek. Szám szerint majdnem ugyanannyi került malom, állomás, vagy vasúti megálló mellé. A régebbi kö­rök egy része szélmalmok mellé épültek. Ilyenek voltak: a Sóstóparti- a Pósahalmi- és a Pusz­takutasi Olvasókörök. A később keletkezett körök közül nem egy, motormalom mellé ke­rült, mint a Tatársánci, és a Cinkusi Olvasókör. Sokszor öt-hat őrlető összeverődött s míg várakozniuk kellett, bementek a körbe újságot olvasni, vagy egyet biliárdozni. A Mágocs­oldali Olvasókör helyének kiszemelésére a régebbi közlekedési hálózat ismerete ad magya­rázatot. A Mágocsoldali kövesút 1910-ben épült, addig a nagymágocsi uradalmat kisvonat (lóré) kötötte össze a kakasszéki uradalommal. A lóvékat ló húzta. A Mágocsoldali megálló közelében épült az olvasókör, egy másik megállóhely közelében pedig az iskola. A kövesút megépítése után a kisvonat megszűnt, a sínvasakat is felszedték. Néhány kör helyét több szerencsés tényező határozta meg. A Barackosi Olvasókör például a Sámsoni út menti iskola mellé került, közel a pusztaközponti útkereszteződéshez. A Pósahalmi Olvasókör amellett, hogy szélmalom közelébe épült, a Körösztut mellett feküdt, a Kakasszéki-ér partján. Csak ott lehet az Éren átkelni. Még előnyösebb helyzete volt a Pusztakutasi Olvasókörnek, ame­lyet Szabó-malmi körnek is hívtak. A szélmalom közelében épült, közel volt az országúthoz és a vasúti megállóhoz. Ráadásul a malom szomszédságában bognár- és kovácsműhely is működött. Sőt a malom melletti lakóház egyik szobájában vegyeskereskedés is nyílt. Sze­rencsés helyre került a Kardoskúti Olvasókör is. Igaz, megalakulásakor a Komlósi útparton a vasútállomáson kívül csak egy bolt volt, de később bognár-, kovács- és cipészműhely is épült a közelében. Az Aranyadhalmi Olvasókör viszont magányosan állt Hódmezővásár­helyen és Békéssámson sokszor járhatatlan határútja mellett. Az olvasókörök egy része a századforduló előtt, néhány közvetlenül a századforduló után épült, négy kör pedig az 1920-as évek közepén keletkezett. Az első olvasókör a barac­1 Hajdú Géza: Hódmezővásárhelyi Olvasókörök és egyéb közművelődési egyesületek, különös tekintettel a könyvtári tevékenységükre, 1969. Kézirat a Csongrád Megyei Könyvtárban. 381

Next

/
Oldalképek
Tartalom