Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

A tudomány a Pusztáról - Szabó István: A Puszta talaja - II. A Maros hordalék kúpja - III. A Vásárhelyi-puszta talajtípusai

feljebb fél centiméter átmérőjű, a feszínig húzódó vízvezető járatok jellemzik. Ilyen nyílt vízfeltörés helyén ásták a Fehértó déli partján levő Farkas-tanya egyik gémeskútját, melynek kávája alatt állandóan kicsordul a víz. A Fehértó környékét övező szikes legelő füvét nyár derekán már csak az igénytelenebb állatok szálazzák. Minden kiég. Ilyen körülmények között feltűnő a terület vegetációjának tarkasága. Ennek kialakításában a „bodorkaheréknek", s a már korábban tárgyalt összefüggés szerint, a vízfeltöréseknek is jelentős szerepük van. A hatalmas feltöretlen legelők érdekes flórájában megtalálható a sós puszták növénye, a sziki útifű (Plantago maritima), a nedvesebb helyeken a sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. pannonicum), a száraz szikfokokon és a kiszáradt tófenéken a sóballa (Suaeda maritima), bajuszpázsit (Crypsis aculeata) tövei. Ilyen társaságban éles kontrasztnak tűnik, és feltehetően a réti szolonyecek sztyeppesedését mutatja a más assziciációkból ismert osztrák zsálya (Salvia austriaca) és a Tiszántúlon szórványosan, de a tatársánci ősgyepen is előforduló kisvirágú csüdfü (Astragalus austriacus) kék és fehér virágú tövei. A szikes-sós területek határa a makói úttól nem messze, nyugatra húzódik a Sóstó irányába. Az itt található, feltételesen termő meszes-szódás szikek művelhetőségéhez vízrendezés és tavaszi nitrogéntrágyázás szükséges. Általában legelőnek, kaszálónak használják. A Fecskéspart környékén található szikes földeken homokosabb, lazább szerkezetű talajjal borított partok, mélyebben pedig agyagos talajú erek ismerhetők fel. A táblákat vakszikes foltok és emberemlékezet óta feltöretlen gyöpök tarkítják. A fűben eső után előbújnak a csiperkék és a szegfügombák. A mélyebb fekvésű gyepek savanyúfüves zsombékosak, értéktelenebbek. A föld kérge nem egyforma vastag. Van, ahol másfél, sok helyen azonban csak fél méter mélyen van a sárga vadfőd. A traktoros ekékkel való szántás elterjedése idején ezzel a jelenséggel mit sem számoltak, s a termékenység fokozása helyett olykor negatív hatást értek el a mélyítő szántásokkal. A Fecskéspart oldalán nyitott bányában három méter mélyen nyerik a homokot. A fölötte, a termőréteg alsó határáig következő „sárgaföld" kiváló alapanyaga a vályognak, s tapasztani is jó. A szántásra alkalmas időpontot nehéz eltalálni. Akkor jó szántani, ha már nem tapad az ekéhez. „Ma még nedves a főd, de hónap má lehet, hogy nem veszi be az ekét." A Fecskésparttól nyugatra, úgy mondják, „ingoványos a főd". A szikes talaj tulajdonsága ugyanis, hogy teteje hamar kiszárad, kérgesedik, alatta viszont még lucskos. Néha megrekednek az ilyen részeken a traktorok, úgy mint régen a dudvával megrakott kocsik. IRODALOM 1 Darók József: Talaj. In: Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 2 Fekete Zoltán—Hargitai László—Zsoldos László: Agrokémiai és talajtan. Bp., 1967. 3 Kiss István; Szikes területek alga-tömegprodukciós jelzései a foltos regradáció vízfeltöréses folyamatáról. Klny. a Szegedi Tanárképző Főiskola Közleményeiből. Szeged, 1969. 4 Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez. Szerk.: Kreybig Lajos. Bp., 1938. 5 Magyarország tájföldrajza 2. A Tiszai Alföld. Szerk.: Pécsi Márton. Bp., 1969. 6 Gazdag László: Régi vízfolyások, elhagyott folyómedrek Orosháza környékén. A Szántó Kovács Múzeum Évkönyve. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1960. 25