Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 1. A kislányok viselete

ingnek két széles összevarrott válla volt, úgy bújtak bele, de olyan inget is viseltek, amelynek a válla gombolós volt. Legtöbb ing sima, de némelyik elejét zajmedlivel díszítették. Az inget pöndölnek is hívták, noha a pusztaiak tudták, hogy a pöndöl a nagyobb lányok és az asszonyok alsó ruhadarabja. A kötővel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Fejes Mártonné szerint kötő nélkül nem volt kislány, viszont Kokovai Józsefné úgy emlékszik, hogy a kislánynak nem varrattak kötőt, csak akkor kapott, amikor iskolába felment. Kokovainé negyedmagával nőtt fel, a nagyobb testvérei mind lányok voltak, határozottan emlékszik arra, hogy azok is csak iskolás korukban kaptak kötőt. „Ácsingtunk érte!" — mert a nagyobbaknak már volt kötőjük. A lányoknak nyakbaakasztós kötőjük volt, amely kis virágos kartonból készült. Az elején saját anyagából varrt nyakló volt, amelybe belebújtak. A derekára kétfelől pertlit varrtak és hátul összekötötték. A nyaklóhoz kötötték a zsebkendőt, amelyet sokszor egy mosott rongyból varrtak. Kersmayeréknál még ócska gatyaszárból is készítettek zsebkendőt, mert 13 gyerekük volt. A zsebkendő általában fehér volt, de a kisgyerekek hamar összemaszatolták. Ha a kötő piszkos volt, cserélték. Jó időben mindjárt szutykos lett. Meleg időben mezítláb járt a lány, még a tarlón is. Aki nem szokta meg, sírdogálva ment a liba után, meft a szamártüske nagyon szúrós volt. Régebben a tarlón nagyon sok volt belőle. Rossz időben és télen a kicsi lánynak nem volt szabad kimenni a szobából, a kuckóban játszott. A nagyobbacska lánynak vastag ruhából mamuszt varrtak, elhasznált tirimfliből pedig harisnyát készítettek. A nagyobb lánynak az őszi vásárban télire bakancsot vettek. Néha fordítottbőrüt kapott, mert azt tartották, hogy az erősebb. A lábbelinél általában a bőr sima fele, a bőr színe volt kívül. Ez azonban könnyen beveszi a vizet és repedezik. Ezért ha erős lábbelit akartak készíteni, akkor kifordították a bőrt, ugyanis a bőrnek ez a fele nem veszi be a vizet. Ilyen esetben a bőrnek a bolyhos fonákja volt kívül. A cipő két oldalán kiálló kampókba fűzték, illetve aggatták a zsinórt vagy a pertlit, azután körültekerték a szárán és csokorra kötötték. Csak megrántották és kioldódott. Vagy a fűző egyik végére csomót kötöttek és így csak egy ágát aggatták a ringlikbe. A legfelső ringlinél masnira kötötték. A masninak egy ága volt, míg a csokornak, bokornak kettő. A lányoknak is akkora bakancsot vettek, hogy legalább két télen elég legyen. Tavasszal édeszsírral bekenték és a kamrában a gerendára felakasztották. Már a 2—3 éves kislány haját báromfürtből egy ágba fonták. Az anya hátrafelé, simára fésülte a kislány haját. Az ujjával nagyjából három egyforma tincsre bontotta, s három ágból fonta össze, a végét egy cérnával összekötötte, s szalagot kötött rá. Sokszor egy rongyból szakajtottak egy keskeny sávot, s azt kötötték rá. Az volt a fontos, hogy piros legyen. Sokszor nemzetiszínű pántlikát fontak bele. A két szélső ághoz fogták a szalagot és a pántlikát csokorra kötötték. A tükörben is meg-megnézték magukat. Ha leültek, a hajfonat mindig előre, bal oldalra került. A kislánynak általában csak ruhaanyagból volt keszkenője, kendője. Ha az anyag jól hasadt (az apja inge derekából vagy hátuljából négysarkost hasítottak), akkor úgy maradt, nem szegték be. Egy kicsit rojtos lett. Ha találtak könnyű, olcsó anyagot, kiszabták és fejkendőt készítettek belőle. Ezt azonban már kézzel szépen apróra beszegték. A bolti kendő kartonból, delinből és szövetből készült, a télieknek rojtos volt a széle. Elöl az áll alatt két csomóra kötötték. Ha nagyon hideg volt, két kendőt összefogtak és úgy kötötték a fejére, gyakran az alsó kendő vékonyabb volt. Nyáron a kislány szalmakalapot kapott, keskeny színes szalaggal. Télire a 3—4 éves kislány pargetruhát kapott. Kabátja legtöbb helyen még az anyjának sem volt. Hidegben a pargetruha fölé az anyja puha fejkendőjét kötötték a nyakába : a mellén keresztbe tették, a hóna alatt átvették. A kendő két sarkára vékony rongyot erősítettek és azzal megkötötték. A szobában is felkötötték a kendőt, ha hideg volt. A Sallai lányokon (a Fecskési-dűlőben lévő Mészáros-tanyán voltak tanyások) még nyáron, hűvösebb időben is rajtuk volt a kendő, mert gyengén táplálkoztak és gyengén ruházkodtak. Nem voltak so23* 355