Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - I. Férfiviselet - 1. A gyermek viselete iskoláskorig

Hamvazószerda : Templomba mentek és hamvazkodtak. Száraztésztát főztek mákkal. A széléből tejeslevest készítettek. Kövércsütörtök: A hordóskáposztát fölcsavarták, káposztát szedtek, majd tepsibe terítették, a csontos disznóállát bevagdosták és a káposztára tették. Bedugták a kemencébe ahol a hús megsült és a káposzta megpirult. A zsírját leöntötték. Az állát eldarabolták, a szeleteket szétnyitották és káposztával megették. Péntek: Megkezdődött a böjt és húsvétig tartott, kedden és pénteken böjtöltek. A péntek szigorúbb böjt volt. Nyári időszak: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Pénteken : Szombat: Vasárnap : Reggeli: Vacsora : Keménytarhonya kolbásszal. Ritkán a szombati tésztának a maradéka. Ha vasárnap nem volt csirke, akkor csirkehúsleves, vagdalt tésztával, kirántott csirke, vastag karikára vágott sült krumplival. Gyümölcs. Ha vasárnap csirke volt, akkor : zöldségleves, rakottkrumpli, főtt tojással. Gyümölcs. Rántott leves, vagy tejes tarhonyaleves. Gyümölcs. Vagy száraztészta túróval, tejföllel, mákkal, vagy lekvárral, ritkábban krumplival. Táskaleves, bödönös disznóhús törtkrumplival, vagy kompóttal. Zöldbableves tökleves. Tyúkláb vagy csörge, esetleg fánk. Mint télen. Mint télen, de disznóhús nélkül. Nyers tej, kenyér-szalonna, zöldpaprikával. Kenyér-szalonna zöldpaprikával, vagy kovászos uborkával és túró. Öltözködés I. Férfiviselet 1. A gyermek viselete iskoláskorig A fiúk öltözködésére nem fordítottak nagy gondot. De a legszegényebbek sem engedték meg, hogy a gyerekükről azt mondják: „Ojan rongyos, hogy még a segge is kiláccik!" A tanyások is rendesen öltöztették a gyermekeiket. Sőt, sok esetben a gazda egyszerűbben járatta fiát. Még iskolába nem jártak, nem fektettek súlyt a gyerekek ruházatára, sokszor a nagyobb fiú kinőtt ruháját vetették a kisebbik nyakába. Általában 3—4 éves korig hosszú ingben jártak. Az inget pöndölnek is hívták. A hosszú ingű, de már nagyobbacska gyereket „pöndölösnek" csúfolták. (Tulajdonképpen a pöndöl női ruhadarabb volt. A nők a derékig érő ingre húzták a gyolcsból vagy vászonból készült pöndölt, amely voltaképp ráncos alsószoknya volt.) Legtöbb hosszú ing tarka anyagból készült, mert a fehéret a kisgyerekek hamar bepiszkolták. De fehér vászonból vagy gyolcsból is készítették, sőt olcsó sárga vászonból is készült, de az később kifehéredett. Az ing fél lábszárig ért, alul bő, felül szűk volt. Fölül bújtak bele, mert a mellén kivágás volt, s azt gom345