Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - XI. Szószkészítés - XII. Kukorica-főzés

tette a krumplit. Ahány személy fogyasztotta, annyi egész darab került bele. Egyesek külön főzik a krumplit és csak a tálaláskor öntik össze. Ha nem új a krumpli, akkor külön főzik, s a végén sem öntik össze. A tésztát külön vízben megfőzik, s annak is egy kis hagymás zsírt pirítanak, s azzal öntik le a tésztát. A kakasléből is öntenek a tésztára egy keveset. Mikor a paprikást fogyasztják, a külön edényben lévő tésztából mindenki annyit szed, amennyit akar. Amikor Pap Lukács Jánosné feltette a paprikást, utána kiment a jószágot rendezni: friss vizet adott a nagylibának, megetette a kislibákat, kihajtotta legelni a nagyobbacska libákat, összeszedte a tojásokat, készülődött a malacok etetéséhez; friss zöldet szedett és vágott a pulykáknak. Időnként a tűzre tett, s olyankor meg-megnézte a húst. Noha szorosan zárt a fedő, friss paprikáshúsillat terjengett a konyhában. Sokan ízletesebbnek tartják, mint a tyúkból készült paprikást. Egy nagy kakas rizzsel, tésztával, vagy krumplival bőven elegendő egy öttagú családnak, sőt még marad is. A paprikáshoz vagy krumplit, vagy nyújtott tésztát, vagy rizst szoktak tenni. Nyáron salátával vagy dinsztelt káposztával fogyasztják, télen pedig savanyúsággal: paprikával, uborkával, vagy töltött paprikával. XI. Szószkészítés Legtöbbször főtt húshoz készültek: paradicsomból, meggyből, piszkéből, ritkábban almából, tormából. A paradicsomszósz a következőképpen készült : Egy kis rántásra kevés vizet öntöttek, s arra került a paradicsomlé. ízlés szerint cukrot tettek bele és főzni kezdték. A vásárhelyiek főzés közben tejfölt is tettek rá. Tálalás után, akinek nem volt elég édes, megcukrozta. Kenyeret fogyasztottak hozzá, s villával vagy kanállal fogyasztották. A paradicsomszószt is készítették rántás nélkül, ráhabarva. Feltették a paradicsomot, ráhabartak és úgy forrt össze. A meggyszósz is így készült : kifejtették a magot, a meggyet vízzel feleresztették, vagy rántást tettek bele, vagy ráhabartak és együtt főzték. A piszkét megtisztították a csumájától és a virágjától. Lábasba zsírt tettek, erre került a piszke és egy csöpp vizet öntöttek rá. Födő alatt megdinsztelték. Amikor megfőtt a piszke, lisztet szórtak rá és vízzel feleresztették. Cukrot tettek rá és tejfölt kavartak bele. Ha almaszószt főztek, meghámozták az almát és elreszelték. Lábasba feltették, egy kis vizet öntöttek rá, s amikor megpuhult az alma, rántás került bele. Cukorral édesítették. Egyesek tejfölt is tettek bele. XII. Kukorica-főzés Sokszor főztek a kemencében főtt kukoricát. Általában csak fehér vagy sárga gömbölyű szemű (magyar száznapos) kukoricát főztek. Ritkábban piros kukoricából is főztek a leve miatt, mert cukrozva köhögés ellen házi gyógyszer volt. A piros kukorica héja kesernyés. Gyakrabban vászonfazékban főzték. Jól záródó födővel lefedték, s egyesek sűrű kovásszal leragasztották. Ebben az edényben nem főztek mást, mert akkor a kukorica nem lett olyan aromás. Ha gyerekek is voltak, akkor többet főztek. Szűk nyakú cserépkantába fél liter főznivaló kukoricát tettek, amelyre 4 liter vizet öntöttek. Egyesek szalmadugóval dugták be. A dugó anyagát szálanként szedték össze, s két helyen szorosan összekötötték. A dugót lesározták, a sár a kemencében megszáradt, cseréppé égett és szépen levehettek róla. Amikor a kanta kukorica a kemencében megfőtt, kivették és a dugót kihúzták. A kukoricát kiöntötték, úgy nézett ki, mint a pattogatott kukorica. Finomra, puhára főtt. A víz belefőtt, kevés leve maradt. A levét megcukrozták, s a gyerekekkel megitatták. A főtt kukoricát 343