Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Ételek, étkezés - IX. Levesfőzés

kis darabig még főzték. A levest hús nélkül fogyasztották, nehezebb volt a tyúkhúslevesnél. Hétköznap is főzték. Köménymagleves. A lábasba egy jó kanálfej (egy púposra rakott kanál) kész rántást tettek, s paprikát szórtak rá, és vízzel felöntötték. Pár darab krumplit, gyökeret, sárgarépát és egy gyűszűnyi köménymagot tettek bele. Amikor a zöldség megfőtt, két-három tojást ütöttek a levesbe. Sokan zöldség nélkül főzték. Egyesek a száraz kenyeret beleszelték, mások a kenyér haját aprították bele. Régebben a szikkadt kenyeret elszelték, kitették szikkadni, s amikor köménymagos levest főztek, a száraz szeleteket a tál fenekére helyezték, s arra borították a levest és a kenyérszeletekkel együtt szedték. Egész évben készítették. Becsináltleves. A vásárhelyiek ezt a levest vágottlevesnek hívják. Úgy készült, mint a köménymagosleves. Pár falat krumplit, gyökeret, sárgarépát, hagymát és babérlevelet tettek a levesbe. Amikor megpuhult a gyökér, külön edényben keménytojást főztek. A tojást elszeletelték, azt kockára vágták, majd a levest a tojásra öntötték. Tejfölt is tettek rá, s legtöbben ecettel fogyasztották. A vásárhelyiek savanya-, az orosháziak savanyúlevesnek is hívták. Egész évben főzték. Zöldségleves. Gyorsan készült, hétköznapi leves. Előre feltették a levest, egy kis sót dobtak bele. Míg a leve melegedett, megpucolták a gyökeret, sárgarépát és a krumplit. A fokhagyma és a vöröshagyma egészben került bele. Amikor a zöldség : a gyökér és a répa megpuhult, beletették a levesbe a tésztát. Kis idő múlva kidobták belőle a hagymát és tálalták. A vásárhelyiek tálalás után rásuhintottak, s azért suhantott levesnek is hívták. Az orosháziak nem suhintottak rá, de egyesek egy kis kacsa- vagy tyúkzsírt öntöttek rá. Éven át főzték. Reszelttészta-leves. A vásárhelyiek készítették. Hamar elkészült, ezért ha vendég jött, rendszerint reszelttésztát főztek. Ugyanúgy készült, mint a többi zöldségleves. Míg a leves főtt, addig egy-két tojással olyan kemény tésztát gyúrtak, hogy reszelni lehessen. Fogóruhát (amelyet másképpen szakajtóruhának is hívtak a vásárhelyiek, ugyanis kenyérsütéskor azt terítettek a kosárba a kenyértészta alá és a négy sarkát összefogták) terítettek az asztalra, amelyet garabojosruhának is hívtak, mert a garabolyt is azzal kötötték le. A tésztát a legnagyobb lyukon engedték át és a levesbe hosszúra, szálasra reszelték. Ha nem volt a tanyában tarhonya, akkor rövidre reszelték a tésztát és egy kicsit szikkadni hagyták. Szikkadás után a két tenyerükkel tarhonyagömbölyűségűre formálták. A forró levesbe beletették a tésztát és fakanállal eligazították. Egyet forrt, a tálba öntötték és rásuhintottak. Egész évben használták. Morzsukaleves. Az orosháziak készítették ugyanolyan tésztából, mint amilyenből a vásárhelyiek a reszelt tésztát, csak nem reszelték, hanem a két kezükkel szétmorzsolták olyan apróra, mint az öregtarhonya, a tarhonya nagyja. Néha reggelire készítették. Úgy jó, ha mindjárt fogyasztották, mert ha tejjel készítették, s nem nyomban ették, föl képződött rajta és azt egyesek nem szerették. Ezt a levest a vásárhelyiek csipëdëtt levesnek hívták. Paradicsomleves. Egy lábasba rántást tettek, s egy kis vizet öntöttek rá, majd erre került a paradicsom. Úgy jó, ha van benne egy kis víz. Külön vízbe tarhonyát vagy rizst főztek. Amikor fölforrt a paradicsom, a tarhonyát a levével együtt tették a levesbe, a rizst pedig megszűrték, s csak a rizs került bele. Egyesek 2—3 cső zöldpaprikát dobtak bele, elszelve. Megfőzték és tálalták. Amikor a paradicsom érni kezdett, attól kezdve főzték, télen pedig az eltett paradicsomot használták. Zöldbableves. A zöldbabot megtisztították, a két végét lecsípték, s két-háromfelé vágták. Fazékba tették, vizet öntöttek rá, sót és néhol kaprot tettek bele. Amikor a bab puhulni kezdett, tejfölt habartak rá, sokan pedig rántást tettek hozzá, s azzal együtt került bele a gyö341