Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Tilalmas dolgok - 2. Határzár kijátszása

rasztok maguk gyógyították. A jószágállomány leromlott ugyan, de megmaradt. Leginkább növendékborjúnál ütött ki. A beteg jószág száját ronggyal, durva pokrócdarabbal addig dörzsölték, míg az nedves lett. Ezzel a váladékkal teli ronggyal bekenték a többi marha száját. Mindezt azért csinálták, hogy a betegség az egész marhaállományon egyszerre menjen keresztül. Majd pamacsot készítettek, s gyenge kékköves vízben fokhagymát áztattak, s azzal pamacsolták a jószág lábát, illetve körmét és a száját. Pár hét alatt a betegség keresztülment a jószágállományon. Mivel nem tudott legelni (az abrakot, reszelt répát, darát is csak valahogy tudta lenyelni), a beteg jószág lefogyott, de aztán megjavult. Amikor a sertések is megbetegedtek, tiszta almot vittek alájuk, s azt naponta locsolgatták kékköves vízzel. Nem irtottak ki egyetlen beteg jószágot sem. Ha a hatóságnak tudomására jutott, hogy a Pusztán a marhák száj- és körömfájásban megbetegedtek, az egész határt lezárták, s nem volt szabad a vásárhelyi határból kivinni a jószágot, még piac sem volt Vásárhelyen. A határnál az utakon öregebb emberek őrködtek. Készítettek maguknak egy kis kunyhót, s abban laktak, és éjjel-nappal őrizték a határt, az utakat. Az egészséges jószágot vivő parasztok egyszerűen elkerülték. Nyáron a tarlón, tarlóutakon kerülték ki az őröket. Mindez hajnalban történt, amikor az öregek az igazak álmát aludták a kunyhóban. Fekete Sándorék egyik rokonának az orosházi határban volt a tanyája. Az Orosházán íratott pakszust (járlatot), s a disznókat behajtották Orosházára, s ott eladták. Jóval a csőszök mellett, a kukorica mellett, a tarlón hajtották. Máskor meg másféle cselhez kellett folyamodniuk : miután a Fekete család férfitagjait a járlatkezelő jól ismerte, azért a 10 éves Sándor gyereknek leírták az adatokat egy papírra és azzal írattatták a járlatot. Mindig sérelmes volt, ha lezárták a határt, de legsérelmesebb volt augusztus hónapban, amikor a téli hízóknak valót vették a piacokon. Orosházán is mindjárt felszaladt a süldő ára, ha a Pusztáról a parasztok nem vittek süldőt a piacra. Előfordult, hogy lezárták a Pusztát, a járlat már készen volt, csak irányítani kellett. Akkor a járlatíró — ha még nem volt lezárva a könyve — rávezette az irányítást, s el lehetett adni. Az öreg Ricinger doktort általában a Fehérvári-féle kocsmában lehetett megtalálni. Emberorvos volt ugyan, de a járlatírást is ő végezte. Egy alkalommal is a kocsmában üldögélt, amikor Fekete Pál felkereste. A doktor úr panaszkodott, hogy nyáron az emberek nem érnek rá betegeskedni. „Nincs ëgy huncut vasam se, csak a fene enne má ëgy beteget!" — mondta. Erre F. P. hozatott egy üveg sört magának és a doktornak is, de rögvest irányította is a járlatot. Fekete Sándoréknál csak egyszer volt baromfivész. Az még Fekete Sándor gyerekkorában történt, amikor még nem hintették meg lefekvés előtt félkör alakban az ólajtók előtt a földet sóval. De amióta azt megcsinálták, egyetlen baromfi sem döglött meg, pedig volt idő, amikor 1000 gyöntyúk káricsált a tanya körül. Vészben nem pusztult el, legfeljebb néhányat megevett belőlük az egyik jó szomszéd. Egy időben előfordult, hogy a számítás szerint 30 híja volt a gyöngyösnek. A gyöngyösök eljártak az egyik szomszédos tanyába, ahol nem volt kutya, s ott nem féltek. Bizonyosan egyszer-másszor is fogtak be belőle. Később a szomszéd elköltözött, ezt a szomszéd tanyát Fekete Sándor megvette. Amikor a kemencét elbontották — az egérfészek gyöngyöstollal voltak kibélelve. A lopás is tilalmas dolog volt a Pusztán. Igaz, hogy a gyöngyös a helyükbe ment, csak be kellett fogni. Ennivalóval bacsalogatták zárt helyre. Az ólajtóra vagy az istállóajtóra zsineget kötöttek, amelynek a vége a konyhába ért. Amint a gyöntyúkok bementek, meghúzták a zsineget és az ajtó becsapódott. De ha az ajtó kifele nyílt, akkor egy karót vertek az ajtó mögé. Ezt a zsineg megkerülte, s húzáskor így csapódott be az ajtó. A galambokat is így fogták, vagy pedig teknővel. Egy fapöcökkel feltámasztották a teknőt és a pöcökre kötött zsineget jó messzire elvezették. Amint a galamb a teknő alá szórt szemre kapott, meghúzták a zsineget és a teknő lecsapódott. 315