Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A tudomány a Pusztáról - Szabó István: A Puszta talaja - II. A Maros hordalék kúpja - III. A Vásárhelyi-puszta talajtípusai
a figyelmet. A parasztok megfigyelték, hogy kukoricaföldjükön néhány négyzetméteres foltokon jobban nő a szár, s mikor kissé messzebb már sárgult, ott még zöld marad. A tótkomlósi és a makói út közötti terület változatosabb talajú. Főleg löszön kialakult mezőségi talaj, de Pusztaközponttól északra, a makói út mentén egy kifli alakú, homokon kialakult mezőségi talajú terület van. Talajszelvényének felső fél métere vályog, alatta löszréteget, egy méter mélyen pedig homokos löszt találunk. Jó szerves és zöldtrágyázás esetén szépen terem a búza, kukorica és a vöröshere, bár ez utóbbival csak ritkán, csapadékosabb évjáratokban foglalkoztak. A makói úttól nyugat felé szikesebbek a földek, több a feltöretlen terület. A Maros hordalékkúpja központi részének és nyugati szárnyának határterületén vagyunk. Még nyugatabbra — a Belső-pusztán — az erősen szikes földeken nyár közepére a legelők füve kiég. A Vásárhelyi úttól délre eső részét ezért is nevezik Rossz-pusztának. Észak felé egy viszonylag kevesebb szikessel és több jó minőségű szántóval borított határrész terül el. Az itt kialakult talajok szoros kapcsolatban vannak a szikesedési folyamatokkal: mélyben sós réti csernozjomok, mélyben sós alföldi csernozjomok, réti és sztyeppesedő réti szolonyecek. Ez utóbbiak különösen megnehezítik a gazdálkodást. TREITZ megállapítása szerint a Tisza—Maros—Körösök szögében a szikesek régi, elhagyott vízfolyások medrében alakultak ki. Altalajuk agyagos. A humuszban gazdagabb termőrétegűek digózással és Treitz-féle meszezéssel javíthatók. Az itt termesztett búza magas sikértartalmú, lisztje elsőrendű. Az alföldi mészlepedékes csernozjomok iszapos, agyagos, löszös üledéken képződtek. Felszínüket sosem borította összefüggő erdő, hanem füves, pillangós pusztai társulások alatt képződtek. A mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjomok különböző mélységű rétegeiben könnyen oldódó, főleg Na-só felhalmozódások vannak, melyek nem a felszíni rétegekből történt kilúgzás során, hanem a mélyben mozgó sós talajvizek által keletkeztek. Ha ez a zóna mélyebben helyezkedik el, a talajok jó vízgazdálkodását nem zavarja. A réti szolonyec a mezőségi alzóna gyér, szárazságtűrő növényzettel borított, intrazonális, kilúgzott feltalajú szikese, melyben 1—3 méter mélyen pangó talajvíz van. A mész mélyebbre mosódott, mint a szoloncsák-szolonyeceknél. A feltalaj ritkán karbonátos. Főleg régi, lecsapolt lápterületek peremén képződött. Az „A" szint világos színű, poros, lemezes szerkezetű, 10—15 cm vastag, semleges 2—3% szervesanyag-tartalmú, közepesen szikes, mésztelen, sótlan kilúgzási szint. А „В г " 15—50 cm vastag, sötétszürke — fekete, szurok színű törésű oszlopokból álló, nedves, tapadós, erősen szikes felhalmozódási szint. A „B 2 " 50—80 cm, világosabb barna, diós szerkezetű, sós mészkoncentrációs rozsdafoltos, glejesedő felhalmozódási szint. A jCf vasfoltos, sós glejes, mészrögös, sárga agyagos lösz. A „C 2 " lefelé sótlanodó lösz. E talajok digózással javíthatók. A sztyeppesedő réti szolonyec az előzőtől abban különbözik, hogy a nem mozgó talajvíz 3 m-nél mélyebben van, zárt fűtakaró alatt képződött, intrazonális, mélyebben kilúgozott feltalajú szikes. Oszlopos szerkezete lejjebb alakult ki, illetve a sztyeppesedés előrehaladtával elmosódottá vált. „A" szintje 7—30 cm vastag, alul élesen elhatárolódik. Mésztelen, sótlan, repedezett, gyengén szikes kilúgzási szint. A „Bj" feketés, mésztelen, fejlett, nagy oszlopokból álló, közepesen szikes, vasborsós felhalmozódási szint. A „B 2 " világosabb, erősen szikes, vasszeplős felhalmozódási szint. Alul élesen elhatárolódik a sós „С г " és az azt követő, sótlan, digózásra alkalmas löszt tartalmazó „C 2 " szinttől. A legjobb földek a mélyben sós csernozjomokon vannak. A minőség a nagymágocsi, árpádhalmi határtól dél felé haladva romlik. A szikes, sós réteg egyre közelebb kerül a felszínhez, szaporodnak a szántóföldeken a szikes foltok, mind nagyobb területet foglalnak el a feltöretlen legelők. A Kakasszék-értől északra levő területek jó földjét fekete homoknak nevezik. Hasonló, mint a sóshalmi és a vásárhelyi tanyák fele. Régen éltek azzal a lehetőséggel, hogy szőlő 22
