Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Nagytakarítás
falat bemeszelte. Utána kétszer tisztával. Sokan csak két sorjával meszeltek: homokossal' és tiszta mésszel. De ha esőtt kapott, a sárzás foltjai átbarnultak. A tisztázó (utolsó) meszelésnél igyekeztek az épületet arról az oldalról meszelni, ahol a nap nem sütött, mert a nap rontotta a szemet és csíkos maradt a meszelés. A plafon (mennyezet) meszelése a legnehezebb, különösen, ha gerendás. Az első világháború előtt csak kerek fejű meszelő volt. Ezzel a gerendás mennyezetet könnyebb volt meszelni, mint a kefe-meszelővel. Kevés asszony tud mennyezetet meszelni úgy, hogy ne sokat szórjon el. A meszelőt többször kellett a mészbe mártani és többször kicsapták. A kicsapás után a meszelőt megfordították és úgy vitték a meszet a mennyezetre. Először nem nyomták rá, csak finoman meszeltek, máskülönben a meszelőből kinyomódott a mész. A mennyezetet érzéssel kell meszelni. A magas helyiségben sámlira, kisszékre, vagy alacsony asztalra álltak. A meszelt fal alját — mintegy 50—60 cm magasságban — azért húzták el, mert ha az eső felcsapta, „nem ojan csúnya". Venyigefeketével, nagyon ritkán barnával húzták el. Az elhúzást még a melléképületnél is kicsapatták. Száraz zsinórt összegyűrtek és megfürdették porfestékben. Hárman csapattak. Ketten kifeszítették a zsinórt, a harmadik a zsineg közepét kihúzta, majd hirtelen eleresztette: megcsapatta. Legtöbbször azonban nincs segítség, ilyenkor a meszelőasszony a zsineget két ár segítségével feszítette ki, majd egyedül kicsapatta. A festékbe mártott zsineg nyomot hagyott a falon, s a fal alját addig húzták el. Az iskolából kimaradt lány már homokolt, később tisztázott is. Legkésőbb a mennyezet meszelését tanulta meg. Nem minden asszony tudott szépen meszelni. Rendszerint az a hiba, hogy gyorsan meszelt. A gyerekeket elzavarták a meszelés közeléből, a jószágot is hessegették. A meszelésnél nagyon vigyáztak, mégis nemegyszer történt szerencsétlenség. Nagytakarítás A lakás napi takarítása a tanyán csak a legnagyobb dologidőben maradt el. Reggel a fejés és a baromfietetés után először a szobát tették rendbe. Az ablakokat kinyitották, megágyaltak és a ciroksöprűvel kisöpörték még az ágy alját is. A söprés előtt kézzel megcsapkodták, egy kis vizet szórtak a szoba földjére. Másutt homokot szitáltak rá és egy kifúrt köcsöggel föllocsultak. Kopott köcsögöt bicskahöggyel megfúrtak, s azzal cifrára locsolták a kisöpört szobát. Karikákat rajzoltak a locsolóval, az egyik karikát le- s a másikat fölfele kanyarították, sőt a karikákat néha be is szegték, mert úgy szebb. A homok egy kicsit megszívósodott, és ha becsukták az ajtót, nem csapta úgy a levegő. A söprés után az ágyvégeket, a szekrényt is letörölték. Amikor a reggelizésnek vége volt, letörölték az asztalt és kisöpörték a konyhát. A sparhetból kiszedték a pörnyét és kivitték a pörnyedombra. Az emberek szerették, ha nem a dudvára hordták, onnan a szikesebb foltokra vitték. A söprés után a locsolás következett. A konyhában is törülgettek, majd a házelejét tették rendbe. A házelejét a locsolóval nyolcasokkal rajzolták tele, mert azzal gyorsabban haladtak, de néha azt is karikára locsolták. A házeleje előtt az udvart egy darabon kantával locsolták. Ha a szobában sokan megfordultak, délután is kisöpörték. A konyhát a fűtési idényben naponta többször is söpörték. Ha a szél a házelejébe kavart, akkor azt is többször söpörték. Néhol a sok gyereken kívül a komák is törték a szoba, konyha földjét s ezért többször kellett söpörni. Egyesek, mint Csepregi Mihályné — fiatal korában — minden fűtés előtt a kemence száját sárgafölddel bemeszelte, s három ujjával karikát rajzolt rá, olyanokat, mint a locsolóval a földre, s úgy száradt meg. Szép volt. Ez Komlóson nagy divat volt, ott leveleket, virágokat is rajzoltak. Csepregi Mihályné az anyjától tanulta. A férfiak az istállót a trágyakihordás után mindennap kisöpörték. Csak télen, a hóvi28?
