Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Nem minden nap - Vályogverés

ben lépcsőt alakítottak ki. A fenékbe beleszúrtak egy rudasfát és körbejárva, a rúddal tágították a lyukat. A kihúzott fa nyomában reggelre elegendő víz gyűlt össze. A földlépcsőn állva, vödörrel meregették a vizet. A meglocsolt föld 2—3 napig ázott. Olyan lett, mint a szikkadt tejföl. Kapával többször átvágták, először maguk felé, azután elfelé, vagyis visszafele. Nehéz munka volt. Az Ér alján a megfordított föld legtöbbször nyers volt, mert amikor egy ásónyomot kivetettek belőle a víz is fölfakatt, de rendszerint nem várták a nagyobb mennyiségű vizet, hanem átvágták a gátat. Azután árpapolyvát vagy töreket hintettek a földre és mesztéláb beletaposták. Az apró búzaszalma is jó. A szalma szikkaszt is. Taposás közben a kapa fokával is, a lábukkal is igazgatták a csomóba összeállt töreket. Kétszer-háromszor is átvágták. Ha nem dolgozták ki jól a sarat, akkor tört, ha pedig jól kitaposták, szépen simult. Átvágás után a sarat egy kicsit szikkadni hagyták. Utoljára arra igyekeztek a sarat vágni, amerre kihányták. Ha a sár szikkadtabb, az elejét villával hányták, a végét pedig kapával szedték ki. A szikes földet nem lehetett nyomban verni, meg kellett várni, míg a víz leszivárgott. Hogy a vályogot mikor verhették, az attól is függött, hogy milyen volt az idő, sütött-e a nap, s milyen erős szél fújt. Ha a fölfakadt vízzel dolgoztak, akkor várni kellett, de ha a vizet eresztették, akkor hamarabb verhették a vályogot. Amíg a parton a kidobott és kihúzott sár szikkadt, addig a kubikgödörben ismét ástak egy ásónyom földet, s vizet engedtek rá. Ha kevés víz kellett rá — és magas volt a vízállás — akkor lapáttal hánytak rá vizet, ha alacsonyabb volt, akkor vödörrel merték és ráöntötték, de úgy, hogy minél jobban terítsen. Régebben, de az első világháború után is sokan lóval tapostatták a sarat. A kidobott földből kerek ágyást készítettek. Vödrökkel locsolták és lovakkal tipratták A lovakat összekötötték és a lóhajtó körbe-körbe járatta a lovakat az ágyáson. Ha a sár olyan volt, mint a kovász, akkor jóváhagyták és jó vastagon leterítették búzaszalmával. Sok helyen polyvát szórtak rá, azután ismét kovászosra tapostatták. így készült a sár. A megszikkadt sarat villával talicskába rakták. A talicskát urhámmal (nyaklóval) tolták, amely erős, széles bőr vagy kenderből szőtt heveder volt. A két végén található hurkot a talicska két szarvára húzták, a hámot pedig a nyakukra tették. A talicska fenekére polyvát vetettek, hogy ne ragadjon bele a sár. A placcot is behintették vele. Akkor haladtak jól, ha hárman dolgoztak : egy a sarat készítette, egy a vályogot verte a vetőbe s egy pedig a placcon kivetette. Megemlítjük, hogy egyszer vájugvetés s máskor vájugverés szót használnak. (Sokszor fel is lehet cserélni, de nem mindig. Az egész művelet vályogverés, de a vályogot a placcra vetik a vetővel.) A sárkészítés és a hordás volt a legnehezebb. A verésnél viszont mindig kétrét kellett görnyedni. A vetést asszony is csinálhatta. A Pusztán a nagy méretű vályogot szeretik, jobban emeli a falat, de nehezebb a verése. A formázót is a verők készítették. A verésnél mindig kéznél volt egy vödör víz, meg egy darab rongy. A vetőt belül mëgpamacsolták, megnedvesítették, hogy könnyebben kicsússzon belőle a vályog. Sokszor azonban három vályogot is kivetettek, míg megmártották a rongyot. Két kézzel szedték a sarat. Kétszer-háromszor is raktak bele. A verő a sarat meggömbölyítette és a formázóba vágta, majd a két öklével megnyomkodta. A kis méretű vályogvetőt egyszer vágták tele sárral, aki nem bírta, kétszer csapott. A végén a tetejét lehúzták tenyérrel és a placcon földre fordították a vetőt. Majd a vetőt felhúzták, felemelték és a vályog a földön maradt. A következőt mellé vetették. Csak annyi hely maradt közöttük, mint amilyen vastag a vető deszkája. A sorok között azonban már nagyobb volt a távolság, ezért ha felszedték a vályogot, egyik se rongálta a másikat. Televetették a placcot. Ha jó napos idő volt, s a szél is fújt, két nap múlva megfordították, s azután egy nap alatt megszáradt. Száradás után föltizedelték, vagyis tízesével összerakták. Négy vályogot élére állítottak, a második sorban hármat helyeztek el, lapjára fektetve. A harmadik sorba kettő került, ismét lapjára. A negyedik sorba egyet állítottak. Száradás után elhordták. A kocsioldalba 100— 150 fért. Néha levették az oldalt és helyükre egy-egy gömbölyű fát tettek. Ha rövig volt az 284