Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 8. Az árnyékszék

lőn ment valaki, akkor csak egyet vakkantott vagy hallgatott. A hajtó mindig ment, ha a jószág elindult. A kispockosnak szabad bejárása volt minden épületbe, szimatolta a férget, az egeret. Addig ugatva vinnyogott, míg ki nem fogta a férget. A kisbéresnek — amikor étkezés után felállt az asztaltól — az volt a dolga, hogy egy kis kosárba összeszedje a csontot, szalonnabőrt stb. A gazda jól megszerezte kenyérrel és kolbászvéggel, a gazdaasszony meg ételmaradékkal, savóval. Ha elfogyott a kenyér s a gazdaasszony a kutyák, macskák kedvéért röstellt kenyeret szelni — darát kevert aludtejjel. A kutyák külön edényből ettek. Friss víz mindig volt előttük. A hajtó a kisbéres vagy a pásztor kalapjáról ivott. Beütötték a tetejét s oda öntötték a vizet. Onnan lefetyelte. Kút nélkül sincs tanya. Elhelyezése a tanyatelken elég változatos. Legtöbb az udvar közepén van, nagyjából egyenlő távolságra a konyhától, istállótól, és ólaktól. Sok kút a tanyaudvar felső részének közepe táján helyezkedik el, kevesebb esetben az udvar alsó felében. De a tanyaépülettel szemben lévő mellékhelyiségek sorában is ástak már nem egy helyen kutat. Ilyen esetben inkább a jószághoz volt közelebb, mint a tanyához.

8 Kivétel nélkül ásott, gémeskutak találhatók a Pusztán. Részei: kútágas, kút gém a kolonccal, kútkáva az ostorfával és a rajta levő kankarékkel. Mellette legtöbbször megtalálható a vájú. Régebben kizárólag fából készült, újabban a cementvályú a divatos. A kút mellett az orosháziaknál а рос sétának nevezett gödör áll, amelyet a vásárhelyiek kútgödörnek hívnak. Csak kevés helyen téglázták ki. Jó helye volt a kacsáknak, libáknak. Ha a talaj megfelelő volt, bokrokkal ültették körül. 8. Az árnyékszék A Vásárhelyi-pusztán a századfordulón nem minden tanyában volt árnyékszék, sőt még most is vannak tanyák, ahol nincs. Olasz Ernő Pusztaközpont közelében fekvő kistanyájában sincs. Ezzel szemben Fekete Sándor öregapja 1883-ban vette meg a Malomdűlőben lévő öregtanyát egy vásárhelyi embertől, ott már akkor téglából készített árnyékszék volt. Ahol nem volt, ott az istálló mögött lévő dudva tövében végezték el a dolgukat, az istállóban sohasem. Az árnyékszéket régebben rëtëratnak, rétinek, pityerének, budinak nevezték. Az árnyékszék legtöbbször egyedül állt a tanya mögött vagy a tanya végén. Sokszor a tanyaépülettől távolabb helyezték el. Néha a disznóólhoz, tyúkólhoz vagy az istálló hátához ragasztották. Ha másból nem, cirok-, vagy napraforgószárból készítették a falát, sokszor csak három oldallal kerítettek el egy kis helyet. Az ilyennek nem volt ajtaja sem. Ha a tanyához elég közel készítették, a tanya felől volt a bejárata. Dani András szerint a századfordulón Orosházán is: „Haj, de hány helen nem volt árnyékszék!" Náluk is magvaskenderből, cirokszárból készítették a három oldalát s nem volt teteje. Gödröt ástak bele. Két vízszintes, megfelelő magasságban elhelyezett gerendára két deszkát fektettek. Ha deszkából volt a fala, akkor már teteje is volt, régebben deszkából, de már régóta cserépből. Ebbe is gödröt ástak és deszkából ülőkét készítettek. Sokszor egy deszkalap volt a fedele. Egy fogót szegeltek rá, de egy rászegelt lécdarab is megtette. Ritkábban hátul lenyitható ajtaja is volt, könnyebb volt így kitakarítani. Az árnyékszékre legtöbb helyen nem sok gondot fordítottak. Nem is mindig jártak bele. Ha volt is árnyékszék, sokszor a dudvára mentek elvégezni a dolgukat. A kutya alig várta és eltakarította. Valami gizgaz vagy papírféle is volt kéznél. Ha csuhéjt kaptak a közelben, az is megtette. A lapulevélj és a lósóskalevél is jó volt. A mor8 Szenti Tibor Kopáncson úgy találta, hogy a kutak 28%-a az udvaron, a lakóépülettel szemben van, míg 55%-a távolabb, de nagyjából a főépülettel szemben foglal helyet, 17%-a pedig az épületeken kívül helyezkedik el, mert a kút az istállóhoz így esik közelebb, vagy a tanya épületei dombon állnak s ha a kutat a laposba ásták, kevesebb munkával nyerték a vizet. {Szenti Tibor: i. m. 135.) 260