Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 5. A polyvás - 6. A tyúkól

a falat meszelték sőt, el is húzták. Ritkábban belül is sározták és meszelték. Deszkából összerótt levehető ajtaja volt. Lécből ülőt ütöttek össze. Ilyen tyúkvermet látni Módok Flórián (volt Hegedűs-féle) kakasszéki tanyájában. Hossza 3,7, szélessége: 2,8 és magassága 1,3— 1,1 m. A verem igen sekély. Ebben a veremben nincs ülő. A föld színén gömbfákat és léceket helyeztek el keresztbe s deszkákat raktak rá, s azon ültek a tyúkok. Cinkus környékén a legtöbb tyúkól a földbe mélyített kis épület volt. Ha szabadon állott, nyeregteteje volt; néha a disznóóllal ragasztották össze, akkor fészertetőt kapott. Mérete a baromfitartás mértékétől függött. A magassága is változó volt. Fala nem volt egy méternél magasabb. A nagyobb méretű ólnak szelemenje is volt, ha a mérete azt nem indokolta, kakasülőt szegeltek a födélfára. Az utóbbi 40—50 évben kizárólag cseréppel fedték. Amikor a tető rajta volt, akkor mélyítették ki. 30—40 cm vastagságú földet kiszedtek belőle, ezáltal melegebb lett. S ha újabban jó vastagon cementes malterrel „befenekelték", a féreg sem dolgozott benne. Belécelték és csömpölyeggel lepadlásolták. Vagy a hosszanti fal közepén, vagy a végén volt az ajtaja. Egyszerű ácsajtó is megtette. Egy-két ablaka is volt. Rendes sárzást és meszelést kapott. Évente legalább kétszer meszelték. Sok helyen nem volt külön tyúkól, hanem a disznóóllal egy fedél alatt. Ezt nem szerették, mert a tyúk vagy a csirke bebújt az akolba s a disznók rákaptak. Ha egy fedélben volt a disznóóllal, akkor sohasem mélyítették. Rendszerint a középen álló ajtóval szemben, a hátsó falon volt egy kis ablak vagy egy lyuk, amelyre dróthálót feszítettek. Télen szalmával bedugták. A disznóólat sohasem, a tyúkólat évente kétszer meszelték. Ötletes módon alakították ki a meleg tyúkólat a Verasztó-örökösök. A tyúkól a ló- és a tehénistálló között volt. A tyúkól ajtaja az istállóba nyílt. Az ólajtó közel volt az istálló ajtajához, a jószág megszokta. A padlásfeljáró-grádics a tyúkólban állt s az ajtaja a szabadba nyílott, de a lépcső oldalát és a fokok közeit berakták. így a padlásfeljáró nem hűtötte a tyúkólat. A legnagyobb hidegben is tojtak a tyúkok, mert kétfelől is melegítették az istállók. Ha a górét úgy építették, hogy a feneke 50—60 cm magas volt a föld színétől, akkor — ha szükség volt rá — az alját berakták vályoggal vagy téglával. Ajtót is állítottak be. A csirkék, kacsák, libák ideiglenes helye volt. A góré alja szellős volt s ezért csak jó időben használták. Ha a féreg odatalált, akkor az aprójószágot elhelyezték onnan. A tyúkok, de még inkább a pulykák felkaptak az alacsonyabb fára. Jó helye volt ott a jószágnak, a kóbor kutyák sem bántották őket. Amikor hideg lett, leesett a hó, a pulykákat már eladták. Buzi János Ficsér-dülő menti tanyáján egy-egy tyúkalja csirkének egy-egy kis kúp alakú ólat készítettek vályogból és téglából. A fal rakása közben állították be az ajtófélfákat és alakították ki a szellőzőnyílásokat. Amelyiken nem hagytak szellőzőnyílást, annak az ajtaja rostélyos volt. Kívül-belül tapasztottak voltak, de nem meszelték. Az ólakba nem tettek ülőt, mert a kiscsirkék csak addig voltak benne, míg ülőre nem kerültek. Kitüzeléssel fertőtlenítették. A patkányok nem tanyáztak bele, mert az alját téglával rakták ki s az ajtaját pedig figyelték a kutyák. Ilyen kis kúp alakú csirkeóllal találkozhatunk a Fehértó melletti Farkas-tanyában is. Ezt is az asszony rakta s javította évről évre. Az 1930-as évek táján már néhány helyen korszerű, nagy ablakú baromfiólakkal és csirkenevelőkkel is találkoztunk, ahol már belterjesebb baromfitenyésztést folytattak. Ilyen baromfitelepe volt ifj. Szemenyei Ádámnak Tatársáncon. Egy tyúkalja csirke befogadására szolgáló helyet a szalmakazalba is készítettek, de csak nyáron használták. Általában a kazal nyugati vagy keleti oldalán vágták a lyukat. Az északi oldalon csak akkor, ha előtte volt egy másik kazal, bár nyáron észak felől ritkán jön vihar. A rossz idő általában délről jön s azért a lyukat a kazal déli oldalán nem készítettek. A föld színén csak akkora üreget vájtak a kazalba, hogy egy tyúkalja csirke megférjen. Két karó mögé helyezett deszkalap zárta el éjszakára, nappal nyitva volt. Ha zivatar, kölletlen idő jött, a csirkék beültek, behúzódtak maguktól. 17 257