Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 1. A termények tárolására szolgáló építmények - c) A kukoricagóré

tehénistállóval. A birkaólban balra volt a kétfiókos hombár, s jobbra a kamra. Az egyik fióknak a mérete: 162X385, míg a másiké: 168X385 cm. A két fiókban összesen 100—150 q gabona fért. A kamrarész földes volt. A jobb sarokban a fiókgerendához erősítve a kenyértartó csüngött. A kamra másik sarkában a zsáktartót erősítették fel. Az Aranyad-dűlőben lévő Kérdő Ernő-féle tanyában a fiókos-kamrát a házeleje berakása, elrekesztése révén nyerték. Külső mérete: 230X670 cm, belő magassága 216 cm. A kamra túlsó végén két fiók foglal helyet. A tanya fala mellett is van egy különálló fiók» mely valamivel kisebb, mint a másik kettő. Ebben tárolták a vetőmagot. A váza 4/5-ös faragott fenyőfából van s a fiók mérete: 85X100X216 cm. Egy kis suberral (eresztővel) eresztették ki a fiókokból a gabonát. Alátettek egy vékát vagy vödröt. A belső fiókok középső oszlopain subák csüngtek. Az ajtó mögötti sarokban egy hosszabb x-lábú asztal állott, rajta mindenfajta tárgyak, amelyeknek a kamrában van a helye. A falon hosszú polc volt s falba vert karókon lószerszámok csüngtek. A fiókoskamrát életösháznak hívták. A nagyobb gazdák téglamagtárt építettek, de azt is hombárnak hívták. Az ajtó a hoszszanti fal közepén volt s ketté osztotta a magtárt. Jobbról-balról fiókok álltak s a befogadóképessége több vagon volt. A magtár alatt több helyen pince is húzódott. Aklan János tanyáján is volt egy kis magtár, alatta pince volt, amelyet hófehérre meszeltek. Három rekesztek volt benne, polcokkal. Egy széjjelnyithatós asztalból s mellette egy hosszú padból álla bútorzata. Itt tartották: a befőtteket, paradicsomot, krumplit, hordóskáposztát, gyümölcsöt. Mivel szőlőjük is volt, a bort, pálinkát is itt tárolták. Úgyszintén itt tartották télennyáron köcsögökben a tejet. c) A kukoricagóré Minden tanyában gondoskodni kellett a csöves kukorica elraktározásáról. A kisebb földű emberek a padláson tartották. Legtöbbször törés után a kukoricát az istálló padlására hordták, ritkábban a nagypadlásra. Ha valamelyik melléképületen padlás volt, akkor arra is. A kukorica elbánt a padlással, ugyanis a csöves kukorica alatt az egerek nagyon elszaporodtak s rongálták a padlást. Ha a kukorica a padlásokon nem fért, akkor szárból készítettek górét. Ha kevesebb volt a kukorica, akkor kúp alakúra hányták s szárkúpot raktak rá, ha több volt, akkor elnyújtották. Először a földet beborították kibontott szárkévékkel, s a kukoricát ráhányták. Majd körülállogatták kévés szárral. Arra vigyáztak, hogy meredek legyen a teteje. Különösen a tetejét rakták nagy gonddal, hogy ne ázzon be. Az egerek, s igen gyakran a patkányok is beletanyáztak. Éppen ezért, aki csak tudott, gólét épített. A legegyszerűbb góré a következőképpen épült. Akácfaoszlopokat ástak le, egymással szemben. Alul-fölül összekötötték egy-egy vízszintes gerendával. Az alsókra fektették az alsövénydeszkákat, ezzel el is készült a góré feneke. A két oldalát széldeszkával bedeszkázták. Az egyik végén ajtó volt s a másikat legtöbbször belécelték. A széldeszkák vízszintesen feküdtek, a lécek pedig függőlegesen álltak. A tetejét pedig behányták szárral. Sokszor a góré fenekét magasabbra tették s ekkor a góré alatt disznók, tyúkok tanyáztak. Melléje féltetős kocsiszínt ragasztottak. Ha a góré tetejére födélfák kerültek, akkor cserép került rá, nagyritkán szart raktak rá két sorjával. Minden második évben ledúrták s újat tettek rá. Sok ember nem sietett a szart kicserélni, mert a kévéket dróttal lekötötték s azt nem hányta le a szél, ellenben a cseréptetőt nagyon könnyen megbontotta, különösen a sziken, ahol a szelet nem fékezte fa. A századfordulótól kezdve elszaporodtak a fűrészelt fenyőfából készített górék. Ezeket legtöbbször ács vagy barkácsoló parasztember készítette. A górék tégladúcokon vagy téglafalon nyugodtak, s kivétel nélkül cseréppel fedték. A góré alatt disznók vagy tyúkok ta249