Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - III. A tanya melléképülete - 1. A termények tárolására szolgáló építmények - b) A hombár

lesleget eladták. A gabonát kosarakkal szedték ki, mert nem volt ahol kieresszék. Egy ember beleállt a verembe és úgy adogatta ki. Kint zsákba öntögették. A verem és a fal tövében levő szívós gabonát ponyván megszárították. Ez sokszor megdohosodott, megzsizsikesedett, és a jószággal etették fel. b) A hombár A Pusztán különálló kis épületben, hombárba is tartották a gabonát. Szem elé építették, de a tűzveszély miatt az épületektől kissé távolabb. Falát vesszőből, lécből, deszkából és vá­lyogból készítették. A vesszőhombár a Tisza közelében terjedt el. Még ma is van belőle né­hány, de számuk állandóan fogy. Szántay István az első világháború előtt Vásárhelyen látott a piacon hombárt. Összeállítva árulták, de cserép nem volt rajta. Még az első világháború után is találkozott at országúton vesszőhombár huzatással. Leverték róla a sárzást, a cse­repeket is leszedték és kerekeken húzatták. Vásárhelyen voltak emberek, akik magtárszál­lítással foglalkoztak. Ezeknek volt hozzávaló készségük : emelők, szállítóeszközök. A vessző­hombáiok először zsindelyesek voltak. Ezen keresztül nem kavart be a hó. Később cse­réppel fedték. Voltak olyan vesszőhombárok is, amelyek nem téglacsomón nyugodtak, ha­nem földbe ásott oszlopokon. Az egymással szemben lévő oszlopokat gerendákkal összekö­tötték s azon feküdt a hombár. A Kardos Imre-féle tanyában Kardoskúton tanulmányoztunk egy vesszőhombárt, amelynek ajtaján „1858-ban húzattam ide" felírás volt. A tanyaépülettől 2—3 ölnyi távol­ságra állt. Téglacsomókkal aládúcolt, két nagy gerendán nyugvó, vessző falú, kívül-belül sárzott s meszelt, cseréptetős épület volt. A két 4/5-ös nagygerendán 4 db 4/4-es kisgerenda feküdt keresztben. A kisgerendába egy-egy 2/3-as függőleges oszlopot csapoltak. Az oszlo­pokat két 4/4-es gerenda fogta össze. A gerendák tetejére egy-egy 2/4-es kisgerendát fektet­tek. A hombár hosszúsága 485, szélessége 185 és magassága 160 cm volt. A vázba illesztet­ték bele a függőleges, kar vastagságú husángokat, melyeket fűzfavesszővel befontak. A vesz­szőfal kívül-belül tapasztott, fehérre meszelt és kékkel elhúzott volt. A hombár fenekét ki­padolták. Az udvarra néző oldalán volt az ajtaja, kulcsos zárral, az ajtó alján macskalyuk­kal. A 150 cm magas nyeregtetőt kézi cseréppel fedték. A gerincén koporsódeszka lapult. A két végét deszka zárta le, végeit vízvetődeszka védte az esőtől. Két oldalán az eresz alatt galambdúc húzódott végig. A hombár belső mérete: 475X165 cm. Az ajtótól jobbra-balra a hombár mindkét oldalán egy-egy függőleges oszlop állt. A közepén lévő nútolásba (árko­lásba) illesztették be a fiókdeszkákat, amelyek a hombárt két fiókra osztották. Vályoghombárt inkább a szegényebbek készítettek. Nedves helyen magasabb feneket raktak. A hombár fenekét deszkából is készítették. Ilyenkor a föld és a deszkapadló közötti üreget nem tömték be földdel, hanem üresen hagyták és az üreg falain szellőzőnyílást hagy­tak. Sok helyen a tyúkok tanyáztak benne. Galli Bálint szerint a századforduló előtt a hombárt életösháznak hívták. Az ő hombár­ját 1914-ben készítették. A tanyaépülettől 3—4 ölnyire állt. Vályogból készített, egyfiókos, nyeregtetős, cseréppel fedett épület volt. Hossza 315 és szélessége 196 cm. Falát nagy mé­retű vályogból rakták, magassága 230 cm volt. Az épület elején helyezték el az ajtót. Az ajtó­nyílás feletti falat a szemöldökfa tartotta. A pallat (padlás) kisgerendákon nyugodott. A 4/4­es szelement kecskeláb tartotta. A szelemenre és a fal szélére kerültek a 2/3-as födélfák. A padlás két vége végdé'szkával lezárt. Elöl galamblyuk volt, alatta sétálódeszka. A két végére verébdeszkát és szélfogódeszkát szegeltek. A végdeszka alsó részén volt a kissé lejtősen el­helyezett vízvető. A tetőt kézicseréppel fedték. A gerincére zsindelyt raktak. A zsindely közti nyílást Galli Bálint vócnak, flukknak mondta. A hombár két oldalán lyukat készítettek a kutya, macska számára. Galli Bálint szerint „Nem hetyen-pëty épület volt, hanem amikor a rokonok, ismerősök gyüttek, azt mondták, ájnye de gálánt kis épület!" 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom