Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - II. A tanya helyiségei és berendezésük - 4. A házeleje, ereszalja - 5. A padlás

időben a kamrából rekesztették el a spájzt. A kamra és a spájz között az a különbség, hogy a spájz kisebb, mint a kamra és kizárólag élelmiszert tartottak benne, míg a kamrában az élelmiszeren kívül, gabonát, lószerszámot stb. tartottak. 4. A házeleje, ereszalja A tanya udvar felőli oldalán találjuk a házelejét, ereszajját, melyet az orosháziak régebben gádornak most gangnak hívnak. Az oszlopokat az orosháziak darulábnak is hívták. Dani András szerint darulábnak eredetileg csak a konyhaajtó elé húzott ereszaljának a két tartóoszlopát hívták s csak később hívták a gang minden oszlopát darulábnak. A házelejére tették ki nyáron a kis asztalt s mellé a mosószéket. Ahol nagyobb volt a család, a gangon egy hosszú, x-lábú asztal állott, mellette hosszú, ácsolt paddal. Nyáron mindig kint ettek, mert ha bent étkeztek, betolakodtak a legyek. Némely helyen nyári ágy vagy vacok is volt az ereszalján. Aklan Jánosnál a nyári ágy nagy volt, úgy készült, hogy az ágy két végénél vályogból egy kis padkát raktak s azt deszkával befedték. Szalmazsák került rá, amelyet pokróccal leterítettek és rossz subára feküdtek. A kocsi ülésének szalmazsákja volt a fej aj. Ha olyan volt az idő, akkor egy másik subával takaróztak. Az ágy alá szalmát terítettek a kutyának. A lyuk előtt egy élére állított keskeny deszkát helyeztek el, hogy a kutya ne hordja ki a szalmát. Galli Bálint tanyájában is az ereszalján volt a vacok. A sarokban állt a végfalhoz simulva. Két karót a falba, kettőt a földbe vertek s deszkákat fektettek rá. Faltól falig ért. Szalmára pokrócot terítettek s a fej alá párna került. Ritkán régi fer slagból (ládából) készítették a vackot. Göncöt (elhasznált ócska ruhadarabot) raktak bele. A rongyok tetejére rossz ruhadarabot vagy elhasznált lyukas lópokrócot tettek. Ha kicsi volt a láda, a rajta alvónak kilógott a feje és a lába. Ahol birkát fejtek, ott a házelején csüngött a sajtospóc. A sarokban a vaslapátnak és a ciroksöprűnek volt a helye. Télen a sütőlapát is a sarokban volt, azzal hányták a havat. A konyhaajtó mellett egy rossz, kopott ciroksöprű állt, csizmatörlőnek. A házelejét később berakták és kiskonyhát, kamrát alakítottak ki. Az újabban épült tanyáknál pedig már az építéskor ellkészítették. A kiskonyhának kevés és szegényes bútorzata volt, amelyet nem sajnáltak mindennap nyüstölni. Olasz Ernőnél az udvari fal mellett állott a vassparhët. Amint begyújtottak, azonnal melegített, azért sokkal jobban szerettek ott főzni, mint a konyhában. Egy darabig még télen is ott főztek. Alacsony, meleg helyiség volt. Ugyanazon a fal melett, de a kisablakon túl állt a vacok. A strózsákra pokróc, arra lepedő került. A párnára színes, csíkos huzatos húztak. Subával takaróztak. Jól lehetett ott delelni, mert nyáron hűvös, télen meleg volt. A szoba felőli fal mellett a nyári kisasztal állt, amelyet nyáron a fa alá, a hűsre tettek. Három kopott fenyőfa karszék állt mellette. Az ajtó mögött a mosogatóvödör állt. Bádogból készült, széles fenékkel, alacsony oldallal s két füllel. A déli ablakban állt a lámpa. A kiskonyhákban általában ilyen berendezést lehetett találni, legfeljebb a mosogatóvödör nem sok helyen volt. 5. A padlás Legtöbb padlásra grádics vezetett, amely a kamra egyik udvar felőli sarkában volt. A zárt padlásfeljáró ajtaja elé vályogból föllépőt (lépcsőt) raktak. Üldögéltek is rajta. Az ajtó régen farekeszes volt, fakilinccsel. A kanfarú tanyában a kanfar alatt általában a kocsiszín volt, ahonnan létrán lehetett a padlásra jutni. Gyakran a grádics a szabad ég alatt állt. Miután a tanya végéhez kocsiszínt ragasztottak, sokszor a grádics elől az ablakalján vezetett a padlásra — ha a szoba felett nem volt galambpadlás. Különösen a kisebb tanyákban, ahol 245