Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - II. A tanya helyiségei és berendezésük - 2. A konyha - a) A szabadkéményes hidegkonyha

megállapíthattuk, szülei tanyájában a szoba mai szobának felel meg. A padkás búbos kemence mellett vaskályha áll. A két ágy egymás mellé került. Az ágyak végénél áll az asztal, a három oldala mellett összesen 4 székkel. Az ajtó háta mögött már két szekrény áll, s ezek végében egy vaságy van. Az udvari ablak alatt van helye a varrógépnek, a rádió is az ablak közelébe került. 2. A konyha a) A szabadkéményes hidegkonyha A szabadkéményes konyhát a nagygerenda ketté osztotta : a kéményajjára és a pitvarra. Az udvarról a pitvarba lépett az ember, melyet a Pusztán pitarnak hívtak. Teleajtaját (üveg nélküli ajtaját) ácsajtónak is mondták. A konyhaajtón sokáig fakilincs volt, akácfából készült retesszel. Az ajtó közepén fából, vasból készült ajtóhúzó is volt. Az ajtót barnára vagy zöldre festették. Nyáron tárva-nyitva volt s firhang (függöny) csüngött rajta. Legtöbbször használt lepedőből, kimustrájt dunnahuzatból került ki. A szabadkéményt vályogból rakták. Ha a kéményalja a konyha belső felét teljesen elfoglalta, akkor a kémény a falakra épült. De ha a szabadkémény a konyha belső felének egy részét töltötte ki, akkor két falra és külön lábazatra került. Ilyen esetben a szabadkémény elején, szemben a kemence szájával, egy ajtónyílásnál jóval szélesebb szabad nyílás volt. A készülő kéménybe 3—4 somfarudat állítottak be. A somfarúd nem törik, nem hajlik. Ezekre rakták a füstölendő húst, mely néha hónapokig ott csüngött. A szabadkémény hideg kémény s a szellős kéménybe nem csiccsent meg a hús. A kéménynek a tető feletti része általában téglából készült. Galli Bálint tanyájában a szabadkémény kürtője lécből készült s kívül-belül besározták. A tetőn felüli részt pedig deszkából készítették, a belsejét évenként sározták. Sohasem gyulladt ki. Nem minden kéményre került bógni. (A bógni egy hajlított bádoglemez, amelyet a kémény tetejére szereltek, azzal a rendeltetéssel, ha a kéményeiig — a kémény huzata — kirántaná a parazsat a kemencéből, megfogja azt, vagyis parázsfogó volt). A szabadkémény alatt volt a tüszhej a kis- és nagykatlannal. A tűzhely itt nem más, mint a kemence szája alatti padka. Ha szemben állunk vele, akkor általában jobb kéz fele a nagykatlan és a bal kéz fele a kiskatlan esett. Néhol, így pl. Olasz Ernőnél éppen fordítva. A két katlan közötti padkát tűzhelynek hívták. Amikor ugyanis rántást pirítottak, a tűzhely alatti bolthajtásból elővették a vasháromlábat s a tűzhelyre tették. A kiskatlan alól a gamós tűzpiszkálóval parazsat húztak a háromláb alá. Ha szükség volt rá, egy kis csutkaszárt tettek a parázsra s a serpenyőben megpirult a rántás. Utána visszatolták a parazsat. Egyesek a padkát, illetve a tűzhelyet pörnyejuknak hívták, ugyanis a padka tetején egy tenyérnyi lyuk volt s abba húzták a pörnyét. A lyukat legtöbbször egy rossz ásó takarta el. A pörnye a lyukon keresztül egy üregbe került, ahonnan egy nyíláson keresztül kis szénvonóval kihúzták. Télen sokszor három kasra valót szedtek ki belőle s a trágyadombra öntötték. Kisbográcsban, a kiskatlanon főztek, ezért azt főzökatlannak is hívták. A bográcsot a nagygerendára akasztották. Csutkaszárral, morzsolt csutkával tüzeltek a bogrács alá. A kemencében azokat az ételeket főzték, amelyeknek a főzése hosszabb ideig tartott. A kemencébe rakták be a babot és a káposztát. Cserépedényben, ritkábban öntött vasfazékban és lábasban főztek. A kis hamukihúzó szénvonóval az edényt óvatosan egészen a parázsig tolták. Azzal is húzták ki. Kevés helyen kantatolóval, kemencekocsival tették be és vették ki a fazekat a kemencéből. Sok étel jobb ízű a kemneében főzve, mint másutt. Amikor a kemencében főztek, kopott cserépkantában vizet tettek melegedni. Ha elmúlt a fűtési szezon, mindent a kisbográcsban a főzőkatlanon főztek. A nagykatlant csak mosáskor és disz240