Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A tanya és élete - II. A tanya helyiségei és berendezésük - 1. A szoba

II. A tanya helyiségei és berendezésük 1. A szoba A szoba legfontosabb bútordarabja az asztal. Legtöbbször a szoba elején, a két ablak között állt. Ritkábban a szoba közepét foglalta el. Legtöbbször fenyőfából készült. Lábai gyakran profiláltak és minden esetben merevíti, ttek. Olasz Ernő asztala nem nyagdul semerre, pedig már az apja is úgy örökölte. A tetejét disznóvágáskor megfordították, azon vágták a kolbászhúst. Az asztal lapja elég nagy, mély fiókja két lécen csúszott. Evőeszközöket, pogácsaszaggatókat stb. tartottak benne. Az újabb asztalok kettős teteje szétnyithatós. Nem minden asztalnak volt fiókja. Zöldre vagy sárgásbarnára festették. Az asztal sok tanyában már egy generációt kiszolgált, azért az ilyen helyen kopott. Aklan János tanyájában 11 gyerek nőtt fel, ez az asztalon is meglátszott: a tetején csak imitt-amott maradt festék. Némely tanyában festetlen asztalt lehetett találni. Az asztalon a kancsó és a poharak álltak, a gyerekeké sima, az öregeké metszett üveg volt, így ha a gyerek eltörte a poharát, nem volt nagy kár. Sok helyen az asztalon álló félliteres kancsóból ittak mindnyájan. Az üvegből készített kancsó fala vastag volt. Galli Bálintnál az asztalon füles pohár állott, a kantának az asztal alatt volt a helye. Legtöbb tanyában hétköznap terítetlen asztal járta s csak ünnepnapon, névnapon terítették le. Különösen a festetlen és terítetlen asztalt sűrűn súrolták s a sok súrolás kidagasztotta a fa ereit. Az első világháború előtt az asztal mellett a sarokban a kétrészes sarokpad állt, amely egyenes tetejű, tömör hátú ülőalkalmatosság volt. Sötétbarnára vagy zöldre festették. Általában nem díszítették, de akadt virággal kifestett is. Ülőkéje keskeny volt. Sok helyen az asztal előtt pad állt, amit az orosháziak kanapénak hívtak. Hosszabb, mint az asztal s négyen is ülhettek rajta. A hátlapja, a támlája és a lábai profiláltak. A két kifelé hajló végét padkaajnak hívták. Általában olyan színűre festették, mint az asztalt. Tömör hátlapjába 2—3 vékonyabb betétlap illeszkedett, melyeket rendszerint világosabbra festették. Némelyiknek a háta és a végei rácsozottak voltak. Miután az ülőlapja széles volt, alkalomadtán aludtak rajta. Olasz Ernő fiatal korában sokat tanyázott rajta. „Belekeveredett" a subába és jóízűt aludt. Az istállóban nem szeretett aludni, mert az istálló gőze ártott a subának. Sok helyen, ha vendég érkezett, az egyik vagy másik gyerek a padon aludt. Szerettek ott aludni. A gondolkodószék (karfás szék) mindig olyan helyen állt, ahol magára hívta a figyelmet. Szenti Tibor szerint kultikus jellegű s voltaképpen a parasztember trónja. Legtöbb tanyában csak a családfő ülhetett bele. Kopáncson a meghalt gazda után árván maradt a szék, senki sem foglalhatta el, mert a gazdája szelleme ült ott tovább. Néhol még le is takarták. Később, idők során sok helyen felkerült a padlásra. Az asztal után az ágy a szoba legfontosabb bútora. Sokan az első világháborúig nyoszojának hívták. Olasz Ernő szerint „igazábul" a nyoszoja a fekvésre szolgáló bútort jelentette, a benne lévő ágynemű a tulajdonképpeni ágy, tehát: a nyoszojába volt a vetett ágy. Régebben az ágyakat a szoba ablak nélküli, hosszanti fala mellé, egymás végébe állították. Ez a két ágy volt a vetett ágy. Pa. ajtó mögötti ágy mindig vetetlen volt és vacoknak hívták. Az ágyak keményfából készültek. Az ágyvégek profiláltak voltak és legtöbbször dióbarnára festették. De voltak világossárgára festettek is. Ritkábban cifrára festett ágyvégeket is lehetett találni. A rangos ágy a. fölvetett tisztaágy volt. A szorosan egymás mellé helyezett ágydeszkákra papírt teregettek és búzaszalmát helyeztek rá. Az árpaszalma puha és összekeményedik s nagyon porol, a pora pedig csípős. A szalmát rossz zsákokkal vagy rongypokróccal takarták le, fölé kopottas lepedő került, arra pedig a derékalj. A kenderszőttes derékaljban liba234